A szélsőjobb válasza az Egyenlő esélyre
Július 18-án került megrendezésre Szentgotthárdon a XX. Hopplá Fesztivál, mely egy kicsi, ingyenes könnyűzenei rendezvény, idén kizárólag környékbeli zenekarok fellépésével. Mi, helyi fiatalok felállítottunk egy Egyenlő esély nevű standot a rendezvényen, mellyel a rasszizmus, az előítéletek ellen szerettünk volna felszólalni. Kezdetben jól indult a dolog, sikerült felkeltenünk az érdeklődést. Mikor késő este elpakoltuk a sátrat, úgy gondoltuk, jó dolgot cselekedtünk. De akadt, akiknek ez nem tetszett. Az éjszaka folyamán békés kezdeményezésünket erőszakkal kellett megvédenünk...
Vártam pár hetet a beszámoló megírásával, hogy rendeződjenek bennem a dolgok és optimálisan tudjak nyilatkozni az eseményekről. Azóta számos reakciót, visszajelzést hallottunk. Szerencsére sok a támogatónk, de szomorú is volt olvasni a helyi fórumon menő pocskondiázást, egymásra köpködést alpári hangnemben. Azt hiszem a történtek arra jók voltak, hogy sok embernek kinyílt a szeme a témával kapcsolatban, akik eddig közvetlen módon nem igazán találkoztak a szélsőjobboldali jelenséggel, csak egy fikciónak hitték, amivel a tévében riogatják a jónépet. Ami engem - aki személy szerint nem hiszek az erőszakos módszerek meggyőző erejében - elbizonytalanított, az az, hogy néha elkerülhetetlenek - hacsak nem hunyászkodunk meg és fogjuk be a szánkat. De ha ez igaz, akkor vajon lehet – e gátat szabni az erőszaknak? Nehezen álltam neki a megírásnak, mert nem szeretném helyi szinten tovább szítani a feszültséget a két tábor között (mindkettőben sok meggondolatlan és tettre kész fiatal van), mégis fontosnak tartottam, hogy egy nagyobb közönség is tudjon a történtekről.
Na de kezdjük csak az elejéről. A kezdeményezést saját zsebből finanszíroztuk, sok kedves barátom segített az ötlet megvalósításában. A sátorban országos szervezeteket, alapítványokat lehetett megismerni, osztogattunk pólókat, matricákat, valamint interaktív játékokkal próbáltuk odacsalogatni az embereket, melyeknek elég nagy sikere volt. Volt sok érdeklődő, az emberek a mi zöld karszalagjainkban futkostak. Kvízünket is jó páran kitöltötték. Lefolytattunk pár érdekes beszélgetést, eszmecserét, kisebb viták voltak, de nem volt gond. Persze a hangzavar miatt a hely nem volt a legalkalmasabb a hosszabb beszélgetéseknek. 22.00 körül elpakoltunk. Azt hittük, minden jól sikerült.
A helyszínről való távozásunk utáni eseményeket a szemtanúk elmondása, illetve a rendezők helyi újságban megjelent nyilatkozata alapján tudom közvetíteni. Állítólag egy kb. 30 fős társaság - helyi és körmendi fiatalok - vonult be a rendezvényre szervezetten, rasszista jelszavakat skandálva, Mussolinit éltetve, és sikerült az üresen maradt standokat is felborítaniuk. A helyszínen lévő rendőrök, illetve a szervezők próbálták leállítani őket, kisebb dulakodás is kialakult, hisz a közönség sem nézhette tétlenül az eseményeket. Végül elhagyták a helyszínt. Utólag hallottam úgy nyilatkozni embereket a közönségből, hogy meglehetősen félelemkeltő látvány volt a fiatalok bevonulása, illetve jó páran most szembesültek vele először, hogy a szélsőjobbnak mekkora tábora van ezen a nyugodt kis környéken is.
Később, az éjszaka folyamán a mi tizenvalahányfős baráti társaságunk szembe találkozott a balhézókkal a városban. Ekkor mi már hallottunk a korábbi eseményekről. Elég egyértelmű volt a helyzet, ahogy a két felajzott társaság egymás felé közeledett az egyenes úton. Sajnos egy kisebb tömegverekedésbe torkollott az egész. Szerencsére a rendőrök egyből ott voltak, mert kísérték ezeket a „szimpatikus” fiatalembereket a korábbi rendbontás miatt. Bár nem voltak éppen a helyzet magaslatán - jó pár percig a dolog úgy festett, mintha három banda verekedne egymással. Sérülés is történt a mi oldalunkon: össze kellett varrni egy embert az oldalán, szerencsére nem súlyos. A hivatalos rendőri álláspont szerint késelés, de mi nem láttunk kést, a rendőrök találtak. Gumibot, gázspray, minden volt, ami szem-szájnak ingere. Négy ember a rendőrségen (csoportos garázdaság gyanúja miatt), egy a sebészeten. Az előállított fiatalok közül kettő körmendi volt az ő társaságukból, egy helyi és egy budapesti pedig a miénkből. Szóval így áll az este mérlege.
Elég szomorúan végződött a nap, erre azért nem számítottunk. Nem tudom, hogy ezt az egészet a sátrunk váltotta-e ki, vagy véletlen egybeesés, de azért félelmetes, hogy egy ilyen kis városban ilyen mértékű az erőszak, és hogy a rendőrségnek nem igazán állnak eszközök a megfékezésére. Az Egyenlő Esély stand célja az lett volna, hogy ma, amikor ennyire elszaporodtak a szélsőséges jelenségek, amikor ekkora figyelmet és támogatottságot kap a szélsőjobb, a másik oldal is megmutassa magát, politikai vonatkozás nélkül, tisztán az esélyegyenlőségért, a jogegyenlőségért, a demokrácia megvédéséért, az emberi méltóságért... A megtörtént események megerősítették bennem, hogy továbbra is szükség van ezen értékek képviselésére.
