Innováció a CSR-ben
A november 22-én, Mûvészetek Palotájában A Braun & Partners és a Figyelõ által megrendezett CSR Menedzsment 2007. már nevében is több szándékozott lenni puszta konferenciánál: Dialógus és Piactér is. Fókuszában a civil-vállalati kapcsolatok, a jó gyakorlatok terjesztése, a fenntarthatósági jelentések és a médiakapcsolatok álltak – ez utóbbi inkább csak névleg. A konferencián több külföldi elõadó – többek között Bruno Tuybens, belga CSR államtitkár és Mark Line a CSRNetwork igazgatója – is résztvett, a piactéren pedig számos hazai civil szervezet standja várta az együttmûködésre nyitott vállalatvezetõket.
Az esemény keretét a Káva Kulturális Mûhely interaktív CSR-színháza adta, melyben egy képzeletbeli vállalat, a dunavári vízierõmû CSR-vezetõjének viszontagságaiba kaptunk betekintést. A fiatal lánynak a vállalat számos vezetõjével (pl.: HR, pénzügy, szakszervezet, vezérigazgató) kellett megküzdenie a Lepke utcai óvoda vállalati önkéntesség keretében való kifestéséért. A hallgatóság soraiból is érkeztek érvek és ellenérvek, melyek nem csak a képzeletbeli üggyel kapcsolatban, hanem a napi CSR gyakorlatban is hasznosíthatóak. Hiszen, például, bármelyik vezetõ felhozhatja a vállalati önkéntességgel szembeni ellenérvként a „kommunista szombat” taszító képét, amire jó, ha van néhány kész válasz a tarsolyunkban.
Bruno Tuybenst a belga gazdasági minisztérium CSR államtitkárát, a konferencia szervezõje, Braun Róbert egyszerûen csak a „CSR maga”-ként konferálta. A terület nemzetközi szakértõje sokáig a – többek között a magyar K&H-t is tulajdonoló – KBC CSR vezetõje volt, és ebben a funkciójában sikerült elérnie például azt, hogy a pénzügyi csoport deklaráltan elutasítson mindenféle együttmûködést fegyverrel foglalkozó bármilyen szervezettel. Pedig a fegyverkereskedelembõl származó pénzekre kevés bank képes nemet mondani. Tuybens jelenlegi munkájában az állami vállalatok CSR mûködésére törekszik, meggyõzõdése ugyanis, hogy ezeknek a szervezeteknek példaértékûeknek kell lenniük a társadalmi felelõsségvállalás területén. Az olyan vállalatok, mint az állami vasút vagy a posta ugyanis egyrészt a legnagyobb munkaadók közé tartoznak, másrészt a társadalom legszélesebb rétegeinek nyújtanak szolgáltatást, így felelõsségvállalásuk sok irányban hat. A teljesítmény és dotáció közti erõsebb korreláció nagyban javíthatja ezen szervezetek mûködését. Így például, ha a vonat késésén múlik a vasúttársaság alkalmazottainak fizetése, a menetrend sokkal betarthatóbbá válik. A motiváltság mellett persze fontos az átláthatóság (például a vezetõk fizetésének tekintetében), illetve az olyan kezdeményezések, hogy a menedzserek bónusz fizetést nem csak gazdasági, hanem társadalmi felelõsségre vonatkozó akcióik miatt kapjanak. A CSR felé való elmozdulás hátterében azonban a szervezeti belsõ motivációnál sokkal erõsebb az a külsõ nyomás, amit a jog, a vásárlók és a különbözõ társadalmi csoportok gyakorolhatnak az egyes szervezetekre – vélte Tuybens.
Mark Line a CSRNetwork igazgatója elõadásában a CSR-ra vonatkozó attitûdök eddigi változásairól és a jelenlegi trendekrõl beszélt. Míg 2003-ban a világ 100 topvállalatának még csupán 50%-a készített fenntarthatósági jelentést, ma ezt már 80%-uk teszi, és a fennmaradó 20% is ad közléseket CSR tevékenységérõl. A jelentésekkel párhuzamosan a multicégek stratégiája is nagyjából letisztult, illetve az általuk preferált területek. A CSR értelmi tisztázása, stratégia kialakítása és az adott helyzet felmérése minden szervezet számára kulcsfontosságú. Ehhez az Insitute of Environmental Management and Assessment (IEMA) honlapján található gyakorlati segédletet ajánlotta a hallgatóságnak.
Ezután Radácsi László, a B&P CSR menedzsment ügyvezetõ partnere a külföldi minták átvételérõl, hazai vonatkozásokról beszélt. Ebben a témában nem sikerült túl sok újdonságot megtudnunk: nem kell izgulni, vannak átvehetõ stratégiák, minden vállalat tesz azért valamit a társadalmi felelõsségvállalás terén, kis dologgal érdemes kezdeni és hasonlók.
Joaquim Croca, a Vodafone Group CR-igazgatója és Marchhart Pál, a Vodafone Magyarország távközléspolitikai igazgatója elõadásukban már kézzelfoghatóbb módon mutatták be egy multinacionális cég nemzetközi és hazai stratégiájának és gyakorlatának összefüggéseit. Míg a stratégia alapjai globálisak, annak konkrét megvalósítása, helyi viszonyokhoz való alkalmazása már helyi jellegû. Az értekelés, a jelentések elkészítése viszont lokális és globális szinten is fontos, hiszen a felelõsségvállalás hatását mindkét szinten fontos áttekinteni. Ebbõl a szempontból Magyarország a nemzetközi mezõny felsõ harmadába tartozik, tehát a Vodafone CSR-jének tekintetében korántsem állunk rossz helyen. Fókuszban állnak a nyílt kommunikáció, a társadalmi párbeszéd, az újrahaszonsítás és az olyan új kezdeményezések mint a bizonyos tartalmakat letiltó gyermekzár szolgáltatás. A hazai támogatások kiosztását – sok más cégtõl eltérõen – A Vodafone erre a célra létrehozott Alapítványa intézi. Ezzel a külön szervezettel a függetlenség és a szakmaiság kritériumát kívánják garantálni. Támogatás-politikájukban nem csak a potenciális ügyfelekre illetve a széles társadalmi szimpátiával bíró rétegekre (pl.: beteg gyerekek) helyeznek hangsúlyt, de jelentõs például a hajléktalanok támogatásával szembeni elkötelezettségük is. Pedig ezt a réteg sem potenciális ügyfélkörnek, sem a meglévõ ügyfélkör szimpátiájával rendelkezõ csoportnak nem nevezhetõ, tehát a támogatás hátterében itt tényleg nem csupán a középtávú üzleti érdek áll, hanem a hosszútávú társadalmi fenntarthatóság értéke, amely az olyan ambivalens megítélésû csoportokra is érvényes kell, hogy legyen, mint a hajléktalanok, szenvedélybetegek vagy éppen romák.
A konferencián sor került még több hazai civil-vállalati együttmûködés bemutatására, illetve kerekasztal-beszélgetésre a fenntarthatósági jelentések által felvetett kérdésekrõl. A napot a Káva Kulturális Mûhely CSR-színháza zárta.
