„Ásó, kapa, nagyharang. Egyenlõ esélyeket a házassághoz.”
Mindannyian emlékszünk még az idei LMBT Fesztivál reklámfilmjére, amelyben két fiú és két lány örömmel készülõdnek az aznap sorra kerülõ esküvõjükre. Minden úgy történik, ahogy történni szokott ezen a nagy napon. Egy apró különbség mégis van. Ebben a kisfilmben azonos nemû párok állnak az anyakönyvvezetõ elé. Apró vagy Óriási eltérésrõl van szó? Lássuk, milyennek mutatkozik ez a különbség egy magyarországi házasságkötõ teremben?
Igen. Nem. Igen is, nem is
A meleg, leszbikus párok házasságának kérdése éles vitákat eredményezett az elmúlt másfél évtizedben. Arra is fény derült, hogy a homoszexualitás elfogadtatásával, a rájuk vonatkozó tévhitek leleplezésével kell kezdeni a házasodási jogokért indított harcot. A legnagyobb ellenállás még mindig azok részérõl érezhetõ, akik betegségnek, pillanatnyi eltévelyedésnek, feltûnési mániának tekintik az azonos nemhez való vonzódást.
Íme a leggyakrabban elhangzott ellenérvek közül néhány: ha lehetõvé teszik az azonos nemûek közötti házasságot, akkor elkorcsosul a társadalom, az ilyen házasságok erkölcstelenek (nem egyeztethetõek össze a vallásalapú világképpel), ezekbõl a kapcsolatokból nem születik gyermek (ami viszont a házasságkötés legfontosabb szerepe lenne), ha a pár örökbe fogadhat, akkor a kisgyerek lelki fejlõdésére káros hatással lesznek az azonos nemû szülõk (szerepzavarhoz vezethet az apa- vagy az anyahiány) stb.
Az LMBT Fesztiválon vetített Mentsük meg a házasságot! (Saving Marriage, rendezte Mike Roth és John Henning, 2006) címû dokumentumfilm kezdõ epizódjában egy a családok védelmére létrehozott intézmény vezetõje a következõt nyilatkozza: „Az azonos nemûek házassága érvényteleníti az én házasságomat.” Ez a kijelentés jól összegzi azokat az ellenérveket, amelyek a házasság és a család hagyományos konnotációinak védelmében ellenzik az azonos nemûek egybekelését. Az ellenzéki tábor annak a mentalitásnak a nevében támad, ami szerint a házasság intézménye egy férfi és egy nõ kapcsolatára lett kitalálva, és elfogadhatatlan, ha ugyanezt a fogalmat használjuk a meleg, leszbikus párok esetében is. A kifogások gyakran elsõsorban nem a házassággal együttjáró jogokra, hanem a megnevezésre vonatkoznak. A dokumentumfilmben bemutatott Massachusetts-beli tiltakozók például hajlandóak elfogadni a homoszexuálisok egybekelését, és azt is, hogy megillesse õket a házzasságban élõk minden joga, de csak akkor, ha nem házasságnak, hanem „polgári uniónak” nevezik az esetükben ezt az intézményt.
A házasság mellett érvelõk szerint a házasodás alapvetõ emberi jog, ami megilleti a melegeket, leszbikusokat is, és ha nem élhetnek ezzel a jogukkal, akkor többszörösen hátrányos megkülönböztetésben részesülnek. Szerintük a házasságkötésük nem lenne rossz hatással a heteroszexuálisok egybekelésére, sõt az pozitívum, ha egy társadalomban növekszik a házasságkötések száma. A katolikus és ortodox egyház valószínûleg nem hagyja jóvá egyelõre az azonos nemûek oltár elé állását, viszont a katolikus egyházon belül is mûködik már számos olyan szervezet, amely kiáll a homoszexuálisok jogaiért, és a Bibliára támaszkodva igyekszik érvényt szerezni a melegek, leszbikusok integrálásának. A magyarországi egyházakra nem jellemzõ még a téma iránti nyitottság, de számos olyan nyugat-európai, amerikai protestáns felekezet van, ahol meleg lelkészeket szentelnek fel, és melegházasságokat áldanak meg.
A gyermektelenség sem lehet kizáró szempont, mert több család van, ahol a párok tõlük független okokból nem vállalhatnak gyereket, az idõs emberek házasságát is engedélyezik, holott az ilyen kapcsolatokból sem születik már utód. Az azonos nemû párok által nevelt gyermek esetleges sérüléseivel szemben azt hozzák fel ellenérvnek, hogy heteroszexuális viszonyokban is elõfordul, hogy anya egyedül vagy a nagymamával együtt neveli a gyermekét, sõt az is, hogy a gyerek egy erõszakos apa jelenlétében nõ fel. Nem hiteles tehát, ha minden heteroszexuálisok által kötött házasságot ideálisnak tüntetünk fel, és ezekhez viszonyítva ítéljük el a homoszexuálisokét. Hangsúlyozzák azt is, hogy számos kutatás igazolta már, a homoszexuális párok által nevelt gyermekek nem lesznek gyakrabban melegek, leszbikusok, mint azok, akiket heteroszexuálisok szülõk neveltek.
Megoldási kísérletek, követhetõ modellek
A meleg, leszbikus párok jelenleg Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban, Dél-Afrikában, Kanadában és az USA Massachusetts államában köthetnek házasságot. A házassággal együttjáró jogokat csak részben biztosító regisztrált partnerkapcsolatot köthetnek Dániában, Norvégiában, Svédországban, Finnországban, Izlandon, Franciaországban, Németországban, Luxemburgban, Svájcban, az Egyesült Királyságban, Andorrában, Szlovéniában, Csehországban, Új-Zélandon, az AEÁ és Mexikó egyes államaiban. Az életközösség tényén alapuló (faktuális) élettársi kapcsolatot elismerik Horvátországban, Magyarországon, Izraelben, Portugáliában, Argentínában, Brazíliában, Olaszországban és az USA egyes államaiban. |
A magyarországi Egyenlõ Bánásmód Hatóság 2007 januárjában közzétett egy felhívást, amelyben tájékoztatja a különbözõ civil szervezeteket, hogy a hatóságon belül mûködõ Tanácsadó Testület egy társadalmi vitát kezdeményez, amelyben az azonos nemûek együttélésének kérdéskörét szeretné körüljárni. A vita célja, hogy mielõtt a Hatóság kialakítja a szakmai állaspontját a meleg, leszbikus párok együttélésének jogi szabályozására vonatkozóan, tudja meg, hogy milyen igények, javaslatok, problémák fogalmazódnak meg az érintettekben (a javaslatokat, bár március 15-e volt a határidõ, még mindig el lehet küldeni a tarsadalmivita@egyenlobanasmod.hu címre). A Testület tagjai összeállítottak egy segédanyagot, amelyben bemutatják, hogy 1989-2006 között milyen európai megoldások születtek a homoszexuálisok együttélésének jogi szabályozására vonatkozóan.
A skandináv modellben a regisztrált párkapcsolat intézménye kizárólag az azonos nemûeknek szól, ha külön nem hangsúlyozza a törvény, akkor vonatkozik rájuk a házasságkötéssel együttjáró minden jog, kivéve az apaság vélelmét. Viszont csak az élettárs gyermekét fogadhatja örökbe a partner, és csak akkor, ha a vér szerinti szülõ ehhez hozzájárul.
A francia-luxemburgi modellben a homo- és heteroszexuális párok által a helyi önkormányzatnál megköthetõ polgári szolidaritási szerzõdés az életközösségen alapuló és a regisztrált partnerkapcsolat közötti átmenetnek tekinthetõ. A szerzõdés, amit bármelyik fél indoklás nélkül felmondhat, egy idõ után bizonyos családszerû adókedvezménnyel jár, de nincs lehetõség sem a törvényes örökségre, sem az örökbefogadásra.
A német modellben az azonos nemûek együttélését szabályozó törvény kevesebb, de a házasokéhoz hasonló jogokat biztosít a partnereknek. Társadalombiztosítási kedvezményekben részesülnek, lehetnek egymás törvényes örökösei, eltartási kötelezettségük van egymás iránt, özvegyi nyugdíjat is kaphatnak, és örökbe fogadhatják a partner gyermekét a vérségi szülõ beleegyezésével.
A holland-belga-spanyol modellben a homoszexuális párok a heteroszexuálisokhoz hasonlóan házasságot köthetnek, és megilleti õket minden jog, így az örökbefogadás és a mesterséges megtermékenyítés joga is. Az örökbefogadás jogát csak Belgium nem adja meg.
Nagy-Britanniában a törvény engedélyezi a kizárólag az azonos nemûek számára fenntartott regisztrált élettársi viszonyt, lehetõvé téve az egymás utáni öröklést és az örökbefogadást is.
Szlovénia, Csehország, Horvátország és Svájc a bemutatott modellekhez képest jóval kevesebb joggal járó regisztrált partnerkapcsolatot biztosít.
A magyarországi helyzet
A HVG felkérésére a Medián által július 7–8-án készített, ezerfõs telefonos felmérésbõl az derült ki, hogy az utóbbi két évben nõtt a magyar társadalomban azoknak az aránya, akik úgy gondolják, hogy a melegeket, leszbikusokat is megilleti a házasodás joga. Míg 2005 márciusában a megkérdezettek 23%-a támogatta ezt a javaslatot, 2007-ben 30% nyilatkozott úgy, hogy számukra is lehetõve kell tenni a házasságot. Nyilvánvalóan ez a harminc százalék még messzemenõen nem azt jelenti, hogy a társadalom beleegyezik abba, hogy homo- és heteroszexuálisok azonos jogokkal rendelkezzenek.
Magyarországon jelenleg az életközösség tényén alapuló, kevés joggal járó élettársi viszonyt ismerik el, ami egyértelmûen diszkriminatív az azonos nemûekkel együttélõk számára. A jelenlegi magyarországi törvények szerint például, ha valaki 25 év együttélés után egyedül marad, mert meghalt a partnere (akivel nem köthetett házasságot, sem regisztrált élettársi kapcsolatot, mert a törvények nem tették lehetõvé), nem részesülhet özvegyi nyugdíjban, és ha nincs végrendelet, akkor ott kell hagynia a lakást is, amiben közösen éltek, mert az ingatlan a törvényes örököst illeti elsõsorban, és õ nem minõsül annak. De az is elég szomorú már, hogy a kórházban az orvos sem ismeri el gyakran hozzátartozóként az azonos nemû társat. Miközben tudható, hogy tõlük független okokból nem tudják legalizálni a kapcsolatukat.
Szetey Gábor az LMBT Fesztivál megnyitóján elhangzott vallomása kapcsán a pártoknak újból állást kellett foglalniuk a melegek, leszbikusok jogait illetõen. Bár az SZDSZ támogatná a házasság gondolatát, úgy néz ki, hogy talán a regisztrált partnerkapcsolat felé fog elmozdulni a mérleg, de még nem egyértelmû, hogy mi lesz a végeredmény. A Polgári Törvénykönyv új koncepciójában már van javaslat arra, hogy bõvüljenek az élettársi viszonnyal járó jogok, talán lehetõvé teszik az élettárs utáni öröklést is. De az Egyenlõ Bánásmód Hatóság szerint ez a modell még mindig nem old meg számos problémát – a heteroszexuális kapcsolatokra vonatkozóan sem. Nem érinti sem az örökbefogadás, sem a mesterséges megtermékenyítés kérdését, és továbbra is egy lazább élettársi kapcsolatot tart szem elõtt.
Az azonos nemûek házasságát ellenzõk gyakran makacsul ragaszkodnak ahhoz, hogy a saját kapcsolatuk legalább formálisan meg legyen különböztetve a homoszexuálisok kapcsolatától. Néha az is elég nekik, ha nem ugyanaz a fogalmi, nyelvi rendszer vonatkozik rájuk. A különbség kicsinek látszik, de valójában óriási. A forma tartalmat is jelent; jogokkal illet vagy épp megfoszt azoktól . Az ilyen jellegû diszkrimináció meglétére az esélyegyenlõség évében még inkább fel kellene figyelnünk.
További olvasmányok:
http://www.hatter.hu/index4.html (az Egyenlõ Bánásmód Hatóság felhívása)
http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/dr_gyongyosi_zoltan-valtozasok_elettarsi_jogviszony[jogi_forum].pdf (a különbözõ együttélési modellekrõl részletesebben)
