Nyaralj ismeretlen barátodnál!
A rugalmas, nyitott és idegenekkel ismerkedni szeretõ utazók régóta tudják, hogy az utazási költségen jól lehet spórolni: csak keresni kell egy ugyanakkor, ugyanarra a környékre igyekvõ sofõrt, aki jutányos áron hajlandó ismeretleneket is elszállítani a kiszemelt helyre. Ma már viszont nemcsak arra van példa, hogy idegen emberek közös benzinköltségen utaznak, hanem arra is, hogy rövidebb-hosszabb ideig egymás lakásában laknak, egymás vendégeként, anélkül, hogy elõtte személyesen találkoztak volna.
Mindenki számára ismerõs az a helyzet, amikor azt ígérik a potenciális fogyasztónak, hogy ha ma vásárol, ma regisztrál, vagy még ma továbbküldi a levelet nyolc ismerõsének, akkor ingyen hozzájut egy termékhez, szolgáltatáshoz. Aztán általában egy kiscsillaggal jelzett lábjegyzetbõl kiderül, hogy az ingyenes termék nem is ingyenes, vagyis nem úgy, ahogy elsõ hallásra tûnt.
Vannak azonban szolgáltatások, amelyekért valóban elegendõ cserébe egy kis nyitottság, jóindulat és érdeklõdés. Ha viszonzásra kerül sor, akkor szükség lehet egy rend tiszta ágynemûre is a szekrényben. Ilyennek tekinthetõek többnyire azok az ingyenes szállás-kínálatok, amelyeket különbözõ országokban élõ emberek felajánlanak egymásnak, egy erre létrehozott (elsõsorban angol nyelvû) weboldal révén. Ezek a szolgáltatások mára egyre népszerûbbek. Vannak weboldalak, ahol több mint kétszáz országot, és több mint húszezer várost tartalmazó lista vár az utazóra. Majdnem mindegyiken képviselteti magát Magyarország is. Lehet utazni Finnországtól Zambiáig és Mexikótól Hong Kong-ig szinte bárhova.
A módszer egyszerû. Bejelentkezel, megadod a neved, címed, elérhetõséged, és elmondod azt, amit magadról fontosnak tartasz. Ha olyan helyen laksz, ahol nem tudsz, nem akarsz vendéget fogadni, akkor jelzed, hogy te cserébe majd csak azt tudod ajánlani, hogy megmutatod a várost, elkíséred a vendéget ebédelni, vagy elviszed õt a kedvenc kocsmádba. Ettõl még valószínûleg a világ több országában is találhatsz olyan vendégfogadóra, aki örömmel elszállásol, arra az idõre, amíg a városában tartózkodsz. A viszony ebbõl a szempontból nem a teljes kölcsönösségen alapul. Mindez nem egymás kihasználásáról, hanem megsegítésérõl szól. Mindkét félnek örömforrás.
Az ilyen szállásokat közvetítõ honlapok koncepciójában többnyire közös a világjobbító szándék: növelni az egymás iránti toleranciát, elõsegíteni az országok közötti békét, önzetlenül segíteni egymást, ismerkedni idegen emberekkel, kultúrákkal. Tagdíjat általában nem kell fizetni a honlapra való regisztrálásért, ha netán mégis, akkor ez nem kerül évente harminc dollárnál többe.
Ezeket a hálózatokat nem az ingyenes jelleg tartja össze, hanem azok az ismeretségek, barátságok, amelyek általa születnek. Nem kell kinyitnod a pénztárcádat a másik ember házában, de megnyitod magad. Találkozik két idegen kultúra, két világszemlélet, két élettörténet. Azok, akik bejárták már a világot, és éltek az ismeretleneknél való lakás lehetõségével, elsõsorban ezt tartják felejthetetlen élménynek.
Nyilvánvalóan ezeknek a találkozásoknak is vannak informális szabályai. Egyes szervezetek ezeket illemkódexben rögzítik. Ne ülj két éjszakánál többet egy idegen ember házában, mindig idõben jelezz és értesítsd mindenrõl a vendéglátót, jól beszéljed az idegen nyelvet, vigyél magaddal ajándékot, vegyél részt a házi munkában, ne csak a fõvárost, hanem kevésbé népszerû régiókat is látogass meg, küldj majd itthonról köszönõlevelet, és hasonló szabályok sorát olvashatjuk. Remélhetõleg mindenkinek eszébe jut magától is mindez, de talán nem hiábavaló, ha néha külön emlékeztetnek rá.
Ha tényleg arra vagyunk kíváncsiak, hogy hogyan élnek az emberek egy adott régióban, városban, akkor ezt inkább megtudhatjuk, átérezhetjük, ha a helyiek segítenek az ismerkedésben. Mert ilyenkor jobban kiderül, hogy mi a még mindig élõ helyi szokás, és mi az, amivel az útikönyvek csak áltatnak? Melyik az az épület, ami kívülrõl szemlélhetõ, és melyikbe fontos bemennünk, mert tényleg kihagyhatatlan? Mi a vendéglõk által kínált nemzeti étel és mi az, amit tényleg otthon is megfõznek?
De elõfordulhat az is, hogy a vendégfogadóink nincsenek otthon. Mert õk épp a mi otthonunkban üldögélnek valahol egy másik országban, talán az óceánon is túl. Olyan honlap is mûködik, amit azok számára hoztak létre, akik a lakásukat szeretnék egy vakáció erejéig elcserélni más országban élõk házával, nyaralójával, esetleg hajójával. Ha megnézzük a honlapot, ne ijedjünk meg a cserére váró luxusvilláktól. Más lakások is szóba jöhetnek. Több mint százezer lakáscsere történik évente a világon. Ilyenkor mindenki fogja magát, és egyik otthonból a másik otthonba költözik. A sajátjából a másikéba. Nemcsak lakást kap cserébe, hanem belekóstolhat a másik mindennapi életébe, például abba, hogy az alsó szomszéd mennyire kényes a zajra, és hogy ezt hogyan közli.
Az ilyen típusú vendégfogadás, lakáscsere esetén mindenki kockázatot vállal, az is, aki vár és az is, aki érkezik. De talán nem eget rengetõ dolog bízni a másikban. Ha magunkról el tudjuk képzelni, hogy önszántunkból és önmagunk örömére idegen embereket szállásolunk el a házunkban, akkor valószínûleg találunk még jó néhány társat szerte a világon.
Néhány honlapjavaslat:
www.hospitalityclub.org (magyarul is)
