Lakótársat keresünk
Különbözõ nációk fiataljainak találkozása általában igazi komédiába illõ alaphelyzet. Jelen esetben az õket összetartó erõ egy bölcs holland humanista: ERASMUS. Az ösztöndíj keresztapja, nem mellesleg egy filmbeli vízió szereplõje. Különbözõ kultúrák büszke képviselõit ismerhetjük meg a lakótársak személyében, akik küzdenek a róluk kialakított sztereotípiák ellen, ám egyben be is teljesítik azokat. Legalábbis a film szerint.
Klasszikus mesékben, elbeszélésekben sokszor a fõhõs (általában a legkisebb királyfi) szülõhazáját otthagyva, különbözõ kalandokon keresztülvergõdve jut el élete céljáig, megtalálja önmagát és szerencsés esetben még a fele királyságot is megkapja a királykisasszonnyal egyetemben. Ám mi lehet egy modern hõs (történetünkben Xavier) célja? Hogy nyelvet tanuljon, közgazdász diplomát szerezzen, s ha mindezt megteszi, már várja a puha irodaszék, amit édesapja jó elõre kibérelt számára. És Erasmus mindenben segít. Igaz, hogy az ösztöndíjhoz szükséges papírokat mindig a „szomszéd szobában” lehet intézni, de hamarosan kinyílik a világ, és Spanyolország várja a tudásszomjjal útnak induló fiatal fiút.
Hamarosan azonban kiderül, hogy az Erasmus-ösztöndíj pusztán kalandvágyó fiatalokat összekötõ varázsige, a megélhetéshez azonban nélkülözhetetlen az életösztön. Ám a nagy zsákmány, egy lakószóba megszerzése után elõtérbe kerülnek az emberi tényezõk. Kialakul az Erasmus-sztereotípia: mindegyik fiatal le van égve, elbulizzák a pénzüket, s élik a „törvényen kívüliek” gondtalan (?) életét, hiszen az otthoni szerelmek, no és a szülõk oly messze vannak. A hûvös angol lány sokáig próbálja magát távol tartani a közhelyszerûen ismétlõdõ füves-alkoholos buliktól, de Erasmus szelleme erõsebb. Miközben mindenki görcsösen próbálja megtalálni önmagát, vészesen kezdenek hasonlítani egymáshoz.
Ahogy az lenni szokott, külföldön az ember nemzeti jellegzetességeivel inkább szembesül, mint otthon, s ennek megfelelõen kezd el viselkedni. Az angol lánynak és a német fiúnak fontos a rend, a déliek soha nem tartják be a szabályokat (pl. a hûtõszekrény rendszerét), a francia fõhõsünknek általában pajzán gondolatokon és a szerelmen jár a feje, az amerikai szellemileg visszamaradott (de isteni szeretõ). Ám ez a sokszínû kaleiodoszkóp furcsa egységet alkot; a szereplõk mind kicsit elnapolják az „igazi” felnõttlét kérdéseit, hogy aztán hazatérve mindenki úgy folytassa életét, ahogy otthagyta. Vagy mégsem?
A külvilág (ideértem az egyetemet) is, ritkán jelenik meg a filmben, s ha igen, az mindig arculcsapásként hat. Mintha két külön síkon zajlanának az események, s a két világ találkozása általában tragikus.
Xavier hazatér. Szerelme a múlté, ám várja õt az elõre melegített irodaszék (a fele királyság, igaz, királylány nélkül), melyért megdolgozott. De lehet, hogy nem ezen az úton szeretne továbbmenni. Tanult valamit Spanyolországban, s ha igen, mit? – hagyja nyitva a kérdést a film.
Lakótársat Keresünk (L'Auberge espagnole)
2002. francia-spanyol 120 perc
rendezõ: Cédric Klapisch
A film DVD-n megrendelhetõ, kölcsönözhetõ itt:
