Egy nõ férfiszakmában?
Milyennek képzelnek egy vagyonõrt? Én így: izmos, kicsit nagydarab, szigorú tekintetû és férfi. Nos, Béres Ferencné e jellemzõk egyikével sem rendelkezik. Így õt megismerve kénytelen voltam átértékelni eddigi nézetemet a vagyonõrökrõl.
Béres Ferencné
Béresné gyors- és gépíróként végzett 1975-ben, mely akkoriban még keresett szakmának számított. Mára azonban e szakma elavult, így e munkakörben nehéz állást találni. De hogyan lesz egy gépíróból vagyonõr? Miért dönt egy családanya egy férfiasnak vélt szakma mellett? Többek között errõl faggattam az ötven éves, négy gyermekes asszonyt.
Kérdésemre, hogy miért kezdte el a személy- és vagyonõr tanfolyamot, a lehetõ legkézenfekvõbb választ kaptam: mert ez az a szakma, mellyel el lehet helyezkedni, és ami hasonlít az eredeti, már-már álomszakmájához. Eredetileg ugyanis rendõr szeretett volna lenni, amely hivatáshoza vagyonõrség valamelyest hasonlít – állította Béresné. Ekkor már egészen kíváncsi lettem, mégis milyen egy vagyonõr? Szerinte ez a szakma már nem a nyers erõn alapul. Sokkal inkább igényel határozottságot, empátiát, toleranciát, emberséget. Mint annyi más szakmában, itt is fontos a terhelhetõség, az illetõ legyen kreatív és tudjon nyers erõ nélkül problémákat megoldani. Béres Ferencné saját bevallása szerint szereti az embereket, így a vagyonõrség testhez álló feladat számára. Nem számít hova kerül, szívesen elhelyezkedne recepciónál, portaszolgálatnál.
Korábbi munkatapasztalatairól kérdezve megtudtam, hogy már helybõl nagy hátránnyal indult: elavult szakma, 3 gyerek. GYES-rõl visszatérve a lehetõségek jelentõsen beszûkültek, hiszen Rábapatyon, ahol él, nincs munkalehetõség. Túl kellett lépnie tehát a lakóhelyén. Ám pusztán érettségivel és német nyelvtudással így sem olyan egyszerû. Ezért ipari parkok gyártósorával próbálkozott 6 évig. Persze ez nem egyedülálló jelenség. Sokan kényszerülnek ingázóként hasonló munkák végzésére. Annál ritkább, hogy valaki ki merjen lépni e körbõl. A négy gyermekes asszony megelégelte a gyártósort és lépett. A váltáshoz azonban nem elég az elhatározás, tanulás is szükségeltetik. A volt gyorsírónõ tehát ECDL 7 modulos számítástechnika tanfolyamot végzett, melyet a Munkanélküli Központ finanszírozott. Mint azt már sejthetjük ez a tanfolyam sem bizonyult elegendõnek a munkaszerzéshez. A vagyonõr szakmával viszont várhatóan kitárulnak a lehetõségek.
Béres Ferencnét a munkanélküliség nem tette tétlenné. Két - két és fél éves munkanélküliségét használta ki tanulásra. Példája jól bizonyítja, hogy ekkor kell tanfolyamokat végezni, átképeztetni magunkat.
Ideiglenes munkahely, tanfolyamok. 4 gyermek (29, 25, 20 és 11 évesek) mellett vajon hogyan jutott ideje és energiája az átképzésre? Ne gondoljunk nagy ördöngõsségre! Béresné szerint minden elhatározás kérdése: az idõbeosztás nem jelenthet problémát. Arra szorít magának idõt, amire szeretné. Egyébként is, szerinte annak idején, 3 gyerek mellett érettségizni nehezebb volt, hiszen most már nagyok a gyerekek, és tudnak neki segíteni. Gyerekei nagyon büszkék rá, és a távolság sem jelent problémát a kapcsolatukban.
A tanulás pedig nem ér véget. A családanya elképzelhetõnek tartja, hogy továbbtanuljon. Jelenleg egészségügyi fõiskolára jelentkezne. A tanulást csak el kell kezdeni, aztán nincs megállás. Korra tekintet nélkül mindenkinek adott a lehetõség. Csak tudjunk élni vele!
A cikk a “Lépéselõny” program keretében jött létre. A program megvalósulását az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány a munkaerõpiaci alapból támogatja.
További infó az élethosszig tartó tanulásról itt.
