Nõ és katona
Zsigri Katalin százados 28 évesen most érkezett haza Afganisztánból, ahol kiküldetésen volt. A nõi katonák elfogadásáról és a nehézségekrõl, valamint a katonai karrierrõl kérdeztem.
A fotó illusztráció
SzocHáló: Miért döntöttél a katonaság mellett a pályaválasztás során?
Zsigri Katalin: Mindig is érdekelt a katonai pálya, a fegyelmezettséghez és az egyenruhához való kötõdés. Valószínûleg a 7 fiútestvér is szerepet játszott a választásomban, hiszen valljuk be, ez a pálya alapvetõen a férfiak által uralt, bár tudomásom szerint jelenleg a Magyar Honvédség 16%-a nõi katona.
SzH.: Hogyan lettél katona?
Zs. K.: A középiskolát követõen tanulmányaimat a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Mûszaki Fõiskolai Karán kezdtem meg. Mivel a természettudományok mindig is közel álltak hozzám, így a gépészmérnök szakot választottam. A fõiskolai élet itt teljesen eltérõ egy civil oktatási intézményhez képest, hiszen katonai kollégiumban laktunk, és a tanuláson kívül katonai napirendünk volt, kezdve a reggel 6 órai ébresztõvel, reggeli tornával, sorakozókkal, alaki foglalkozásokkal az este 10 órás takarodóig. A hagyományos mérnökképzés mellett katonai tárgyaink is voltak (harcászat, tereptan, lõkiképzés, túlélési ismeretek stb.) nem is beszélve a testnevelésrõl, amibõl negyedév végén szigorlatot kellett tenni. Az államvizsgára bocsátás feltételei a szokásos paramétereken felül a katonai szakanyaggal bõvített középfokú nyelvvizsga, illetve a B,C kategóriás jogosítvány voltak. Szerencsére vettem az akadályokat, így 2002-ben lediplomáztam, és persze augusztus 20-án én is ott álltam a Kossuth téren, a tisztavatáson! Ezt követõen Szolnokra kerültem, ahol jelenleg is dolgozom, a Magyar Honvédség 86. Szolnok Helikopter Bázison, logisztikai tiszti beosztásban.
SzH.: Véleményed szerint milyen nehézségekkel kell szembesülnie egy nõnek a katonaságnál?
Zs. K.: Erre a kérdésre nehéz „jó” választ adni, hiszen az, hogy a kollégák, munkatársak – beosztottak és feljebbvalók egyaránt – mennyire fogadják el a nõket, nagyon eltérõ lehet. Például egy egészségügyben dolgozó katonanõ – ápolónõ – természetesnek számít, ellentétben mondjuk egy lövésszel. Amennyiben a munkádat jól végzed, jó szakember vagy, semmilyen nehézséggel nem találkozol nõként. Talán eleinte jobban kell bizonyítani, hogy elfogadjanak, különösen frissdiplomás hadnagyként. Az én elsõ beosztásom szakaszparancsnok volt, 29 férfibeosztottal, közülük csak 2 volt fiatalabb, mint én. Mégis itt vagyok. Vannak nehézségek, gondolom ez más területekre ugyanígy igaz. Sõt, akár a másik nemre is. Elvétve találkoztam negatív hozzáállással, de ezeket megfelelõ hozzáállással le tudtam küzdeni.
SzH.: Jelent-e bizonyos helyzetekben elõnyt, hogy nõ vagy?
Zs. K.: Én még nem tapasztaltam, és igazából nem is tudok róla. Egyes ENSZ misszióknál amennyiben a többi paraméter megegyezik a jelentkezõknél, akkor a nõket választják, de ez elég ritkán fordul elõ.
Külföldi környezetben semmilyen negatív megkülönböztetést nem tapasztaltam, nem kérdõjelezik meg a szakmai tudásodat, csak mert 2-vel kezdõdik a személyi számod.
SzH.: Mit csináltál Mazar- e Sharifban?
Zs. K.: 2007 augusztus végétõl 2008 márciusáig az ISAF (International Stabilization Assistance Forces – Nemzetközi Biztonsági Közremûködõ Erõk) misszió Északi Regionális Parancsnokságán dolgoztam, Afganisztánban. Ez egy NATO misszió, melynek célja nemzetközi felügyelet Afganisztánban, humanitáriánius segítségnyújtás. A Hadmûveleti Központban láttam el hadmûveleti ügyeletesi beosztást.
SzH.: Véleményed szerint változik-e a nõk megítélése a hadseregben?
Zs. K.: Határozottan igen. Ez a hivatás néhány évvel ezelõtt szinte kizárólag a férfiak számára volt fenntartva. Úgy gondolom, sokkal elfogadóbb lett a Honvédség és a társadalom egyaránt. Ez annak is köszönhetõ talán, hogy a katonanõk nagy része a szakterületén jól felkészült.
SzH.: Mit tanácsolnál azoknak a nõknek, akik katonák szeretnének lenni?
Zs. K.: Mindenekelõtt nagyon fontos a jó fizikai erõnlét, és természetesen az egészségügyi alkalmasság. Ha ezek rendben vannak, akkor lehet felkeresni a toborzóirodákat (a fõvárosban és a megyeszékhelyekben). Lehetõség van továbbá tiszthelyettes képzõ szakiskola és tisztképzésben való részvételre, errõl – igény esetén – szintén részletes tájokoztatást adnak a toborzóirodák.
