Az utca mûvészete
A street art az afro-amerikai gettókban született. Az itt élõ emberek nem kaptak lehetõséget, hogy véleményüknek, érzéseiknek, problémáiknak a hagyományos mûvészetekben, médiumokban adjanak hangot. Nem lévén választásuk, az utcát használták, mint kommunikációs csatornát. Helyzetükbõl adódóan a fennálló társadalmi hiányosságokra, szociális visszásságokra hívták fel a járókelõk figyelmét. Leggyakrabban graffiti, matrica, plakát, performance formájában fejezték ki a main streamtól eltérõ gondolataikat.
Banksy: On the thekla, Bristol
Ez a kommunikációs forma technikailag is nagyon sokszínû: az aeroszolos festékszórótól a mozaiktechnikáig bármilyen módon megnyilvánulhat. A hangsúly a szubkultúrán, a társadalmi konvenciók elvetésén, az új kifejezési formák és kommunikációs csatornák alkalmazásán van.
A street artot minden alkotó egyénileg definiálja. Valaki szerint a lényeg a helyszín, az utca. Mások az illegalitásban látják e mûvészi kifejezésmód lényegét. Andy Uprock például sydney drótkerítéseit mûanyagpoharakkal tette egyedivé. Az így megszületett geometriai formák nagyon közkedveltek lettek, így õ ma már megrendelésre dolgozik. Kritikusai szerint ezért tevékenysége már nem is street art, hanem „csak” közönséges dekorátori munka. Hiányzik belõle a törvénytelenség.
|
Andy Uprock: Street Art mûanyagpoharakkal, Sydney
Banksy, a világ egyik leghíresebb brit graffitise, - nemúgy, mint ausztrál mûvésztársa - illegalitásban alkot. Különbözõ blogokon írják ugyan néhányan, hogy ismerik, de a nagy nyilvánosság elé eddig sohasem lépett. Rajzai azonban mindenütt ott vannak Bristol és London utcán.
A legtöbb mûvész szerint azonban – Uprock kritikusaival ellentétben – nem számít, hogy az ember kap-e pénzt a munkájáért vagy sem, a lényeg az alkotás.
A street art tulajdonképpen ugyanarra a kommunikációs hatásra épít, mint az óriásplakátok és a falakra kiragasztott apróhirdetések. Informálhat, kíváncsiságot ébreszthet, befolyásolhat, miközben az ember csak az utcán sétál. Egy médium, ahol stílusok, vélemények ütköznek. Az urbánus kultúra része, így általában a városi problémákkal foglalkozik (közlekedés, bûnözés), de globális témák is megjelennek az alkotásokban, gyakori téma a környezetszennyezés.
A graffiti mellett az egyik legelterjedtebb módszer a matricázás. Az elõbbivel szemben a matricázás feltalálója ismert: Shepard Fairey, a Rhodes Island-i fõiskola hallgatója készítette az elsõ ilyen jellegû alkotást 1989-ben. A legtöbb matrica – a tagekhez hasonlóan itt is – csak a készítõje nevét hirdeti, de igazi street art az, amely politikai-társadalmi üzenetet hirdet.
A street art elismertségét bizonyítja, hogy a Képzõmûvészeti Egyetemen is oktatnak matrica-és sablonkészítést. A mûfaj terjedése azonban fõként az internetnek köszönhetõ. Az alkotások megörökítése is nagyon fontos, mert a rajzok és matricák csak ideig-óráig maradnak a helyükön, amíg a közterületfenntartók el nem távolítják azokat, ezért a mûvészek elektronikus formában is tárolják mûveiket.
Ez a kifejezésmód a reklámiparra is nagyban hatott , a gerillamarketing alapjait a street art képezi.
Sajnos, mint számos más alkotásnál, itt is nehéz eldönteni, hogy mûvészetrõl van-e szó, vagy csak egyfajta önmegvalósítási kísérletrõl. Sok városlakó szemében az utcai mûvészet nem több puszta rongálásnál, de az igényes kivitelezésû, kreatív alkotások miatt a fiatalok számára vonzó, követendõ mûfaj, sokszor hitelesebb, mint a hagyományos mûvészeti formák.
