Szocháló: Szocháló

A divat mondja meg, hogy ki vagy... vagy mégsem?

2008-08-14

Pár éve, egy nyaralás alkalmával fellapoztam a kötelezõ pihentetésre szakosodott eszközt, egy nõi magazint. Az eltökélt szándékom az volt, hogy hátha végre valami olyan kihagyhatatlan ötlettel leszek gazdagabb, ami egyszerre egyedi, és nem lomboz le azzal, hogy én ezt bizony nem engedhetem meg magamnak. Találtam is egy szösszenetet, amin rögtön meg is akadt a szemem, mert igencsak közel állt a kitûzött célomhoz: hogyan spórolhatsz össze x idõ leforgása alatt párszáz ezer forintot egy bizonyos luxustáskára. Mivel naivitásom nem ismert határokat, ezért azonnal magamévá akartam tenni a szupertitkos receptet, mert ugye ki ne tudná egy kicsit összébb húzni azt a nadrágszíjat ilyen nemes cél érdekében? A nagy tervet végigolvasva azonban örömmel konstatáltam, hogy az elkövetkezõ hónapokban nem kell össze-vissza spórolnom, lévén, hogy többek között amúgy sem koktélozom elit bárokban hetente húszszor. Meg végsõ soron a luxusszütyõ árának a töredékéért megvásárolható, annál akár sokkal eredetibb darab is tökéletes a számomra. Valahol errõl szólnak a street style és fashion blogok is.

FaceHunter, 2008 június, London

Ma már nem csak a divatházak, divatmagazinok uralkodnak olymposzi magasságokban, autokrata módon a divatra éhes emberek ízlésén. Helyüket a pár éve erõsen megrengette az olyan street style és fashion blogok megjelenése, mint például a FaceHunter, a fashion blogok nonpluszultrája, a The Sartorialist vagy akár a hazai versenyzõk, mint a Budapest Style vagy az Our Style In Hungary. Hiszen mirõl is szólnak valójában ezek a blogok?

A street style és fashion blogok mondhatni fotógalériaként funkcionálnak. A képek témája a stílusos, trendi, egyedi öltözködésû ember, akiket a blogger nem mûteremben, órákon át elõkészített helyszíneken, hanem leginkább az utcán, partykon, különbözõ rendezvényeken örökít meg. Leglényegesebb, hogy itt az utca embere az, aki pózol, aki visszaköszön ránk a fotókról. A képek nem bírnak mûvészi értékkel és a kiválasztott alanyok is csak nagyon alacsony százalékban celebek. Ahhoz, hogy valaki az áldozatává váljon egy kósza street style vagy fashion blogger kamerájának, nem kell ezer eurós topánért rohannia Párizsba vagy a homlokára írnia, hogy csak és kizárólag luxus brandek termékeit viseli. Sokszor éppen annyi is elég a fotóra való kiválasztáshoz, hogy a jó helyen és idõben felûnõ ember öltözékében anyu-apu fénykorának rég elfeledett darabjait egy csöppnyi ízléssel és ötletességgel tudja párosítani. The Sartorialist, 2008 július, Arles

FaceHunter, 2008 augusztus, The Sartorialist, 2008 július,

Koppenhága New York

Ezeknek a divat blogoknak a leghibátlanabb tulajdonsága azonban mégis az, hogy mellõznek mindenfajta megkülönböztetést, legyen szó korról, szexuális orientációról, bõrszínrõl, vallásról,... stb. Mert egyáltalán lehetséges-e relációjelet tenni ugyanazt a zöld sneakert viselõ skandináv lány és fekete fiú vagy egy ceruzaszoknyát viselõ negyvenes nõ és teenager lány közé? A "modellek" egyetlen közös jellemzõje, hogy a fotós szemszögébõl nézve megjelenésük alapján különlegesnek számítanak. A blogok az olvasók és kommentelõk számára csak egy kritizálási, véleményezési felületet hagynak, az adott fotóalanyok viseletét. Az erõteljes "girl-next-door" hatás is a hasonlóság, az egyenlõség érzését erõsíti az olvasóban/nézõben, mivel bárkibõl lehet "blogbejegyzés".

Sokak számára ezek a lencsevégre kapott emberek adják az ihletet az öltözködéshez, mintegy kézikönyvként funkcionálva a divat útvesztõiben. Hiszen sokkal jobb érzés azt látni, hogy egy hétköznapi ember is nézhet ki ugyanúgy, ha nem sokkal jobban, mint a saját stylistot alkalmazó celebtársaink.

Our Style In Hungary, 2008 augusztus, Budapest

Jó lenne, ha szaporodnának a street style és fashion blogokhoz hasonló innovatív internetes ötletek, ahol egy adott témán belül a követendõ minták és a hús-vér emberek sokszínû személyiségei kicsit közelebb kerülhetnek egymáshoz.