Verseny vagy kooperáció?
A piaci szabályok a rendszerváltás után jelentõs mértékben megváltoztak. A gazdaság szereplõi hogyan tudják követni az új típusú piacgazdasági körülményeket? Versengõ, vagy inkább kooperáló magatartást tartanak célravezetõbbnek?
A fotó illusztráció.
A korábbi rendszer jellemzõje volt, hogy a piaci szereplõk centralizált vezetésûek voltak, így nem létezett valódi verseny a szereplõk között, inkább a kooperáló magatartás volt jellemzõ. Ez a fajta piac sok szempontból kellemes, kényelmes és mindenekelõtt kiszámítható volt. A létbiztonság sokak számára elérhetõ volt, emiatt nem volt szükség arra, hogy versenyezzenek egymással a szereplõk. A termeléssel foglalkozó iparágak azzal foglalkoztak, amit meghatároztak számukra.
A rendszerváltással ez a kiszámítható lét megszûnt. A piaci viszonyok teljes mértékben átrendezõdtek. Ugyanakkor a piac változását nem tudja ilyen gyorsan követni a szereplõk viselkedésének változása. A korábbi rendszert hirtelen felváltotta egy teljesen más alapokon mûködõ, versenyszellemû szabályokat diktáló helyzet, amibe sok cég és vállalkozás belebukott, mert ezekhez az új feltételekhez nem tudtak alkalmazkodni.
Vannak a piacnak olyan szereplõi is, amelyek a mai napig nincsenek rákényszerítve, hogy tényleges versenyhelyzetbe kerülve kelljen a szolgáltatásaikat eladni. Ezek a monopolhelyzetben lévõ cégek sokszor még mindig nem alkalmazkodnak az új piac szabályaihoz. Nincsenek versenytársaik, ezért a szolgáltatásaik minõségét és árát törvényes kereteken belül szinte teljesen szabadon képzik. Ez káros lehet a többi szereplõ áraira nézve is, mert az õ mûködésükhöz is szükség van más piaci szereplõkre. A monopolhelyzetû piaci szereplõk - ha emellé megfelelõ lobbierõvel rendelkeznek - kiszoríthatnak más piaci szereplõket, amitõl az árak folyamatosan fixek, vagy emelkedõ tendenciát mutatnak, holott ha több szereplõ is beléphetne az adott szektorba, akkor a szabad árverseny lehetõvé tenné, hogy a lehetõ legjobb és legolcsóbb terméket, illetve szolgáltatást vehessék meg a fogyasztók.
A piaci szereplõk minden esetben önmagukban, a saját érdekeiket védve is mûködnek. Ugyanakkor szerves részeit képezik a teljes piacnak, ahol pedig már szükség van az együttmûködésre is.
Nem lehet kijelenteni, hogy a verseny jó, a kooperáció pedig rossz, mint ahogy ez fordítva sem igaz. Mindkét viselkedésnek megvan a maga elõnye és hátránya egyaránt. Ezen hátrányok kiküszöbölésére, valamint az elõnyök erõsítésére egy új típusú piaci magatartás is létezik, a koopetíció. Ez a típusú viselkedés lehetõvé teszi, hogy korrekt együttmûködést alakítsanak ki a szereplõk, mindamellett, hogy versenyeznek akár egymással, akár együttmûködve másokkal. Jó példa lehetne ennek megvalósítására, ha a mezõgazdasági termelõk egységbe tömörülve védenék a hazai piac érdekeit, versenyhelyzetbe kerülve a külföldi termelõkkel. Ehhez azonban a gazdáknak egységet kellene alkotniuk, együttesen védve a hazai piacot, ez azonban még nem jellemzõ a magyarországi gazdasági termelõkre.
A kooperáció hiányát sok esetben megmagyarázza az alapvetõ bizalmatlanság, holott, amíg egyes iparágak szereplõi nem tömörülnek szervezetekbe, addig nehezen védik meg a saját érdekeiket.
A témáról bõvebben: Hámori Balázs - Szabó Katalin - Derecskei Anita - Hurta Hilda - Tóth László: Versengõ és kooperatív magatartás az átalakuló gazdaságban.
