Uzsora vagy banki hitel?
Az elmúlt idõszakban a világméretû hitelválságnak, valamint a bizonyos feltételezések szerint uzsorakölcsönökkel kapcsolatba hozható gyilkosságoknak köszönhetõen a középosztály valamint az alsó néprétegek eladósodása egyaránt a figyelem középpontjába került. A banki kölcsönök – melyek szigorú kondícióik miatt elsõsorban a biztos megélhetéssel rendelkezõ középrétegek számára érhetõek el, illetve a feltételekhez nem kötött, de rendkívül magas kamattal bíró uzsorások által nyújtott hitelek fõként a vidéki, rossz anyagi körülmények között élõknek biztosítanak anyagi forrást. A két hitelezési forma bár alapvetõen eltér egymástól, azt azonban nem állíthatjuk, hogy nincsen közös határmezsgyéjük. Ezen a mezsgyén fejti ki munkáját egyebek között a Provident Pénzügyi Zrt., amely sem banknak, sem uzsorás szövetkezetnek nem mondható.
A Provident, mely Magyarországon 2001 óta fejti ki tevékenységét, meglehetõsen nagy múltra tekint vissza. Anyacégét ugyanis 1880-ban alapították Angliában. Bankoktól eltérõ módon fedezet és kezes nélkül nyújt mikrohiteleket 30-200 ezer Ft összeghatárig, rövid futamidõre (6, 9 vagy 12 hónapra). A hiteligénylést két nap alatt elbírálják, és amennyiben a kérelmezõ 18 és 70 év közötti, rendelkezik állandó lakcímmel, és rendszeres, de nem megszabott mértékû jövedelemmel, saját otthonában veheti át a kölcsönt. Még akkor is, ha az illetõ szerepel a rossz adósok listáján. A visszafizetés heti részletekben történik a hiteles otthonába kilátogató képviselõn keresztül. Ilyen formán a Provident mûködése demokratikusnak mondható, hiszen az ország bármelyik tanyáján élõ rokkantnyugdíjas is részesülhet kölcsönben, és nem csak a bankfiókba ellátogatni képes, fedezettel, illetve jelentõs havi jövedelemmel rendelkezõ személy.
Ennek a rugalmas szolgáltatásnak persze ára van. A Provident kölcsönök THM értéke akár 400 % fölötti is lehet, tehát sokkal magasabb a banki hitelekénél. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a kapott kölcsön több mint 4-szeresét kell visszafizetniük a Provident ügyfeleinek. A THM ugyanis egy bonyolult képlet által generált elméleti mutatószám, melyet a rövid futamidõ, az alacsony összeg és a törlesztés heti rendszeressége tesz különösen magassá. Így a fél éves futamidõre felvett 50 ezer forintot „csupán” másfélszeresen kell visszafizetni. Mindez a banki kölcsönökhöz képest még mindig nagyon kedvezõtlen konstrukció. A Providentnek mégis több, mint 250 ezer ügyfele van Magyarországon – fõként olyan emberek – akik a bankok által nyújtott kedvezõbb hiteleket nem tudnának igénybe venni. Számukra a Provident alternatívája sok esetben a helyi uzsorás lenne, akinek azonban ennél is jóval magasabb kamatot kellene fizetniük, amit ha elmulasztanak, az beláthatatlan következményekkel járhat számukra.
A Provident mûködésében tiszteletben tartja a magyar jogszabályokat, melyek a kamatokra vonatkozóan nem élnek megkötésekkel, csupán azt határozzák meg, hogy a szerzõdésben minden feltétel világosan rögzítve legyen. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a hitelt kérelmezõk mindig valóban tudatában vannak, hogy a kapott összeg másfélszeresét kell rövid távbon visszafizetniük. Mivel a törlesztés hetenként zajlik, a sok kis összeg nem is feltétlenül szúr nekik szemet, így késõbb kiegészítõ, majd újabb hiteleket is sokan felvesznek tõlük. Sok esetben azonban – mivel a fedezet nem is volt elvárás – a hitel nem kerül visszafizetésre. A bebukott hitelek körülbelül 10%-os aránya is meghatározó ok a magas kamatok megállapításában a cég vezetõinek állítása szerint.
A Providenttel kapcsolatban ugyanakkor nem csak az ügyfelek, hanem a munkatársak oldaláról is kétségek fogalmazhatóak meg. A pénzintézet képviselõi, akik a kölcsönöket házhoz viszik, majd a visszafizetés részleteiért hetente újra kimennek, jutalékos rendszerben kapják fizetésüket. Bevételükbõl kell ráadásul a napi szintû utazások, és a munkájukhoz kapcsolódó rengeteg telefonálás költségeit is fedezniük. Egy dunántúli, csoportjában legjobban teljesítõ képviselõ, például, a költségek levonása után kevesebb, mint ötvenezer forintot visz haza havonta. Ez a munka tehát, mindamellett, hogy számos nehézséggel, és a pénzek szállítása miatt jelentõs kockázattal jár, korántsem elegendõ a megélhetéshez. Tehát a Provident képviselõit nem sok választja el az ügyfeleik zömére jellemzõ totális létbizonytalanságtól. Ugyanakkor sokszor még sincs választási lehetõségük. A dunántúli képviselõ falujában lakók zöme munkanélküli, így a méltatlannak tûnõ munkafeltételek ellenére is szerencsésnek mondhatja magát. A képviselõk körében tapasztalható feszültség netes fórumokon is érzékelhetõ. „Kinek adjunk hitelt, ha nincs aki felvegye,vagy ha van, visszafizetni nem tudja. És mindenért mi vagyunk a hibásak! Pedig mi vagyunk a cég hajtóanyaga!Az auto se megy, ha nincs benne benzin! Ja és mindezért még egy köszönöm szépen,vagy valami kis juttatás nem jár!” – osztja meg véleményét a fórumon az egyik képviselõ. Ugyanitt mások, akik már felmondtak, még keményebben fogalmaznak: „Az egész provident egy álságos hazugság, hazudnak nekünk hazudnak az ügyfeleknek hazudnak a médiának.”
2006-ban a pénzintézet hitelkihelyezését két hónapra felfüggesztették, de azóta zavartalanul tovább folytatják mûködésüket, ami minden kritika ellenére hiánypótló. Hiszen rajtuk és néhány hasonló profilú vállalaton kívül jelenleg Magyarországon csak uzsorásoktól juthatnak kölcsönhöz azok a rétegek, akik leginkább pénz szûkében vannak. A helyzet válságosságát felismerve amellett, hogy Gyurcsány kiterjesztené a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) jogkörét a kockázatos hiteltermékek forgalmazásának betiltására, uzsorakölcsönre vonatkozó törvénymódosítási javaslat is napvilágot látott, mely a feltûnõ értékaránytalanságra vonatkozóan szankcionálná az uzsorásokat, akik a bírói mérlegelés alapján akár 2-5 évig terjedõ börtönbüntetés is kiszabható lenne. A kamatok maximálása és a kockázatos hiteltermékek betiltása a Provident mûködését is szorosabb keretek közé szorítaná.
A jogszabályi tiltás viszont nem jelenthet önmagában hathatós megoldást az összetett társadalmi-gazdasági problémákra, melyek hatására a középosztály tagjainak jelentõs része és kiváltképpen az egzisztenciális gondokkal küszködõ rétegek adósságspirálba kerültek. A piac láthatatlan keze nem valószínû, hogy el fogja rendezni ezeknek az embereknek az életét. Az uzsorakölcsönök és a Provident-hitelek pedig csak átmenetileg jegelhetik a pénzügyi gondokat. Miközben a bankoktól sem várható el, hogy szociális alapon, fedezet nélküli hiteleket osztogassanak. A megoldást valószínûleg a bangladesi példára létrehozandó mikrohitelek rendszere jelenthetné, melynek keretében kisebb összegekhez, rövid futamidõre, fedezet nélkül lehetne hozzájutni. Ez elõrelépést jelenthetne a hátrányos helyzetû háztartások számára, de az „esélyek bankja” Magyarországon sajnos 2009-tõl sem fog beindulni. Ezért továbbra is csupán a hitelkonstrukciók körültekintõ vizsgálata, és a hosszú távú tervezés segíthet a pénzügyi zsákutca elkerülésében.
