Éhezõ gyerekek Magyarországon
A statisztikai adatok megdöbbentõek: minden 50. ember éhezik, közülük minden 10. gyerek. 20 ezer fiatalkorú fekszik le mindennap üres gyomorral, és csak az óvodában vagy az iskolában jut ételhez. Egy olyan országban, ahol 30%-kal több élelmiszert állítunk elõ, mint amennyire szükség van. A gyerekek nem tudják kivárni a feltételek javulását, nekik az adott körülmények között kell egészségesen fejlõdniük. A szegénységben felnövekvõ apróságok azonban gyakran olyan tartós hátrányokat szenvednek el, melyek alapvetõen meghatározzák késõbbi lehetõségeiket is.
A gyermekszegénységgel foglalkozó kutatások az országok teljes gyermekpopulációját jellemzõ, a nemzeti statisztikai hivatalok által gyûjtött adatokból dolgoznak. Az adatvétel a harmadik világ abszolút szegénységben élõ gyermekeinek helyzetét jellemzõ mutatókra (gyermekhalandóság, egészséges ivóvíz aránya stb.) is kiterjed. Ezek fényében a fejlett világ szegénységben élõ gyermekei csak "kis problémákkal" küzdenek.
Darvas Ágnes és Tausz Katalin szociológusok szerint Magyarországon a szegénység kialakulásában a demográfiai ismérvek: a családtípus, a gyerekszám, gyermekek életkora, a háztartás felnõtt tagjainak munkaerõ-piaci helyzete (aktív vagy munkanélküli családtagok) a lakóhely típusa (falu vagy város), valamint a roma kisebbséghez tartozás játszik meghatározó szerepet.
Az Esélyegyenlõségi Minisztérium nem rendelkezik konkrét adatokkal arról, hogy hány gyermek éhezik Magyarországon. A civil szervezetek szerint kb. 15 és 20 ezren lehetnek. A Gyermekétkeztetési Alapítvány kérdõívet küld szét az ország összes óvodájába és általános iskolájának, így a helyi pedagógusok döntik el, hogy ki számít rászorulónak. A médiában általában csak a legsúlyosabb eseteket látjuk: a szubszaharai gyerekeket. A fejlett országokban az alultápláltság és a gyakori éhesség jelenti az éhezést. A GyÉA definíciója szerint az a gyerek számít éhezõnek, aki akkor sem jut ennivalóhoz, ha nagyon szeretné, és ha a családja is nagyon szeretné.
Magyarországon évente 30%-kal több élelmiszert termelünk, mint amennyire szükség lenne, tehát az éhezés nem termelési, hanem elosztási és hozzáférési probléma. A szocializmusban például a falvaknak ellátási kötelezettségük volt. Vagyis minden községben kellett lennie egy üzletnek, amely, akár veszteséggel is forgalmazott alapvetõ élelmiszereket. Ez a kötelezettség azonban megszûnt a rendszerváltéskor. Az elszegényedett települések lakói nem jelentenek vonzó piacot, így õk sokszor csak egy helyen, jóval az átlagos piaci ár felett tudnak hozzájutni alapvetõ élelmiszerekhez. Az árak a szegénység ellenére azért magasak, mert a vevõknek úgysincs alternatívája.
A GyÉA kb. 3 millió kg tartós élelmiszert osztott szét tavaly. Az EU Élelmiszersegély-programjának keretein belül 200 pályázó település 70.143 lakosa számára tudta biztosítani a napi léthez szükséges élelmiszereket. A pályázók köre folyamatosan bõvül. Az EU is lehetõvé tette a földmûvelési és vidékfejlesztési minisztériumok számára, hogy a fölösleges élelmiszer egy részét kioszthassa az éhezõknek. A munkanélküliek és sokgyemekesek helyzete ennek ellenére romlott. A hivatalosan legrászorultabbak ingyen kapják az elsõ négy osztályban az óvodai, iskolai étkezést. Az iskolai szünidõben és a hétvégeken azonban sokszor korog a gyomruk. A hétvégére kiosztott élelmiszercsomagokat a sokgyermekes családokban megosztják a kisebb testvéreikkel, így mindenkinek csak kevés jut. Vannak, akiknek jövedelme épphogy meghaladja a támogatottsági szintet, ezért nem kaphatnak az adományokból, melyekbõl mindig kevés van. A GyÉA az elmúlt öt évben stabilan 200 millió forintot szedett össze, ennek vásárlóértéke az infláció miatt csökkent, míg a rászorulók száma - a válság miatt is - nõ.
Felmérések szerint valamilyen támogatásban a gyermekeket nevelõ háztartások többsége részesül. Ám a szociális háló lyukas: a gyermekes háztartások kedvezõtlen jövedelmi, lakás-, fogyasztási, tehát halmozottan hátrányos helyzetük ellenére, átlagosan csupán egyfajta segély típusú ellátáshoz juthatnak hozzá., ez az összeg azonban a mindennapi szükségletek kielégítésére sem elég.
