Kihagyhatatlan, demagóg és tényfeltáró - Eric Schlosser: Megetetett társadalom
Gondos érvelésről, szellemes elemzésről és leleplezésről szólnak azok az egyértelműen pozitív magyar nyelvű kritikák, amelyek Eric Schlosser: Megetetett társadalom című könyvét ismertetik az érdeklődőkkel. Valóban, a szerző körbejárja, feltárja a gyorséttermek kialakulásának okait, működésük jellemzőit, hatásait. Mindezt azonban úgy teszi, hogy olcsó, demagóg hasonlatokkal, néhol igencsak gyenge érveléssel támasztja alá gondolatmenetét, egyértelmű állást foglalva az amerikai republikánus-demokrata dichotómiában. Ha ezen negatívumok elviselése néhol talán nehezünkre is esik, ennek a könyvnek az elolvasása mégis kötelező!
Eric Schlosser a két részből álló könyv bevezetőjében és első nagy fejezetében a gyorséttermek kialakulását ismerteti velünk. Komplexnek ugyan nem mondható a leírása, de mégis örömünkre szolgált az igen olvasmányos társadalomtörténeti, néhol kifejezetten tudománytörténeti háttér felvázolása. Megtudhatjuk, hogy az emancipáció, az állami beruházások és támogatási rendszerek, a tudományos fejlődés vagy éppen a motorizáció hogyan járult hozzá a ma már mindennaposnak mondható étkezési kultúra kialakulásához. Megismerhetjük, hogy miként jöttek létre a gyorséttermeket működtető óriásvállalatok, hogyan kezdték el alkalmazni a franchise rendszert, milyen eszközökkel törtek be a piacra, miként csábították és csábítják magukhoz vásárlóikat.
A leírás érdekfeszítő és számtalan jogos kérdést vet fel. Milyen egészségügyi hatásai vannak a gyorséttermi étkezésnek? Megengedett-e a gyerekeknek szóló reklámok „bevetése”? Milyen fizetésért és milyen körülmények között dolgoznak a gyorséttermi alkalmazottak? Milyen mesterséges anyagokkal tartósítják, színezik, ízesítik az ételeket? Ez mind olyan kérdés, amivel egy felelős módon gondolkodó vállalat vezetőjének, munkatársainak számot kell vetniük. Minden jel szerint azonban ezt nem teszik meg a megnevezett üzleti szervezetek képviselői. A fogyasztók egészségével nem törődő, az etikátlanul reklámozó, a sokszor tanulatlan, bevándorló alkalmazottakat éhbérért foglalkoztató cégek képe sejlik fel előttünk. Olyanoké, amelyek a minél nagyobb haszon érdekében a közegészségügyi előírások megszegése, a termelők ellehetetlenítése és az alkalmazottak testi épségének veszélyeztetése árán őrzik meg piaci vezető pozíciójukat. Az egyes fejezetek olvasása után egyre inkább erősödik az érzés: a társadalmat és a környezetet pusztító gyorséttermekre nemet kell mondani. A könyv üzenete röviden összefoglalva: ne egyél gyorsétterembe! „Előbb-utóbb kampánnyal kellene rávenni a gyorséttermi hálózatokat, hogy felelősebben működjenek, és tevékenységük káros hatásait csökkentsék a minimumra” – írja Schlosser.
A "Megetetett társadalom" által felvonultatott háttérinformációk birtokában mélyen egyet tudunk érteni a könyv szerzőjével. Mondanivalójának jelentőségét nem csökkenti, hogy művével nem a gyorséttermek világát, hanem a kapitalizmus visszáságait ostorozza. Többek között a profitorientáltságot, a reklám hatalmát vagy éppen a „szebb világ” reményében az USA-ba érkezett, éhbérért dolgozó bevándorlók megélhetési nehézségeit. Mindezekért véleményünk szerint, hiba lenne a gyorséttermeket hibáztatni, ezek a jellemzők ugyanis a keretet szolgáltató társadalmi-gazdasági rendszer sajátjai. Persze tudjuk, a kapitalizmust nem lehet „sarokba szorítani” bojkottálással vagy éppen rossz hírének keltésével. Nem lehet buzdítani fogyasztóit arra, hogy inkább tudatos módon vásároljanak. Ezért valami kézzelfoghatóbbat, nevezetesen a gyorséttermeket kell kritikával illetni. Ahogy a jelenleg tárgyalt könyv ezt meg is teszi.
Az általánosításban és a leegyszerűsítésben rejlő demagógia se csökkenti a könyv jelentőségét. Ilyen demagógia a múlt iránti túlzott nosztalgia. Azt érezheti az olvasó, hogy minden, ami volt, az kitűnő. Ellenben minden, ami azóta létrejött – így a gyorséttermek világa és annak hatása –, az megvetendő és káros. Ezt a logikát részünkről sematikusnak és félrevezetőnek érezzük. Nem hiszünk benne például, hogy a régi világ eltűnésében asszisztáló gyorséttermek tehetők felelőssé a farmerek magas öngyilkossági hajlandóságáért.
A demagógia oltárán a következetesség és a pontosság is veszni látszik néha. A szerző könyvében többször saját érveinek mond ellent. (Például: a munkahelyi balesetek nem csak az „új” húsipari feldolgozási mechanizmusból és a felelőtlen, profitorientált irányításból fakadnak. Ahogy arról egy korábbi fejezetben írt Schlosser: a szakma korábban is szörnyű balesetekkel volt tűzdelve.)
További negatívum, hogy a tényként közölt adatok forrásai után kutatva némi felületességgel találkozhatunk. Az olvasó számára nem ellenőrizhető például az az adat, tényszerű kijelentés, amely – mint az többször előfordul – valakinek a szóbeli közlésén alapul. Már-már félrevezetésnek, de legalábbis merészségnek érzem a túlzott általánosításokat. Például amikor – mint az a lábjegyzetből kiderült – csupán két USA tagállam adatait vette figyelembe a szerző akkor, amikor a H7-es vírus terjedésének leggyakoribb okáról írt.
Mindezen hiányosságok ellenére a könyv tagadhatatlan érdeme, hogy olvasmányos formában, érdekfeszítő módon ír a gyorséttermek világáról. Célja nem csak az elrettentés és a leleplezés: a tudatos vásárlást, a tudatos fogyasztást is propagálja Schlosser. És ez az, ami a leginkább produktív és előremutató a „Megetetett társadalom”-ban. Ezzel lép túl a szerző a meddő kritikán. Lehetőséget, kiutat kínál: teremts olyan elvárást, ami felelősségteljes magatartásra készteti a gyorséttermeket!
A könyv megrendelhető itt:
