Jon Cruddas és Nick Lowles szerint a BNP sikerét csupán kormány ellenes szavazói attitûddel magyarázni hiba lenne, mert ezáltal a demokratikus, parlamenti elmulasztanák a lehetõséget a megfelelõ önvizsgálatra.

Kérdés, hogy a BNP megerõsödésével politikai fordulóponthoz érkeztünk-e. A BNP bejutásával az Európai Parlamentben a fasizmus megvetette a lábát Európában? Vagy mindez csak a kormánnyal szembeni elégedetlenség és a pénzügyi válság okozta feszültség manifesztálódása?

Elõször is pár tény. A BNP 948 ezer szavazatott kapott országszerte, ami a 6,1 százaléka volt az összes szavazatnak. De Lehetett volna még rosszabb is, sokkal rosszabb. A kampányban BNP magabiztosan kijelentette, hogy 6 vagy 7 képviselõt fog bejutatni az Európai Parlamentbe. A gazdasági válság, a munkahelyek megszûnése, a migráns munkavállalók számának növekedése és az alacsony részvétel olyan helyzetet teremtettek, amely kedvezõ egy szélsõséges, idegenellenes pártnak.

A BNP tavalyi eredményéhez képest 2 százalékkal kapott több szavazatot. Ezek a szavazók valószínûleg egykor a Labour Party (Munkáspárt) támogatói voltak. Megállapítható, hogy egy szélsõjobboldali párt a politikai értelemben vett baloldalról is képes szavazókat nyerni, ha egy meggyengült szociáldemokrata párt nem képes vonzó alternatívát nyújtani.

A „siker” másik fontos eleme az utcai terepmunka volt, míg a nagypártok többnyire a mainstream médiában kampányoltak, addig a BNP személyesen kereste meg az embereket. Több mint 3 millió szórólapot készítettek, amibõl egymilliót személyesen adtak át a választópolgároknak.  A választás elõtti 48 órában több mint 180 rendezvényt tartottak országszerte.

Ugyanakkor a szélsõségesek ellen fellépõ szövetség a „Hope no hate” is végezte a dolgát. Több mint 50 ezer önkéntes segítségével indított online kampányt, BNP ellenes hirdetéseket jelentettek meg országos napilapokban és a brit politikatörténet legnagyobb  eve-of-poll (választást megelõzõ este)  e-mail akció keretében 600 ezer e-mailt küldtek el. A „Hope not Hate” kampánya nem volt eredménytelen, a civil kezdeményezésnek köszönhetõen a BNP kevesebb képviselõt jutatott be az Európai Parlamentbe, mint az elõre várható volt. Ráadásul a BNP ellenes kampánynak a választások lezárásával sincs vége, a szavazást követõ napon indították el a "Not in our name" (nem a mi nevünkben) indítványt, amit egy nap alatt több mint 25 ezer ember írt alá.

Az szélsõségesek elleni fellépés ugyan nem oldja meg a lakás problémákat, nem akadályozza meg a migráns munkavállalók diszkriminációját. A helyi fasiszta ellenes mozgalmak nem tudnak segíteni a szegényeken, vagy mérsékelni a migrációt. A „Hope not Hate” kampány nem tudja csökkenteni az egészségügyi kiadásokat, nem képes megváltoztatni a westminsteri politikai kultúrát – rövid távon. De életben tarthatja a reményt, hogy egy fasiszta párt nem lesz meghatározó erõ Nagy-Britanniában.

Lebecsülni a BNP erejét hiba lenne és nagyon veszélyes. A szavazóik száma évrõl-évre növekszik. Mindezt nem lehet csak azzal elintézni, hogy a rájuk adott voks csak a regnáló népszerûtlen kormány elleni protest szavazat, mert ezzel elodázzuk a szélsõséges párt népszerûsége mögött húzódó problémák megoldását. Nem lehet legyinteni rá. Most a cselekvésnek van itt az ideje és a harcnak a szélsõségesek ellen.

A mi nevünket is oda kell rakni a nem mellé – írja Jon Cruddas és Nick Lowles.

---