Foglyok
Már a középkorban is általános alapjogként jelent meg a szabad helyváltoztatás. A jobbágyok egészen a Werbőczy-féle Tripartitum megjelenéséig szabadon költözhettek faluról falura hűbéruruk beleszólása nélkül. Aki elegendő időt lakott egy városban elnyerte a polgári státuszt, többé nem függött a földesúrtól. A francia forradalom szabadságeszméjében is fontos szereppel bírt az ember helyváltoztatásának, mozgásának szabadsága, ami a modern demokratikus köztársaságok alkotmányában is meghatározó. Ugyanakkor az emberiség történelmének egészen korai szakaszától alkalmazza a társadalom büntetésként ennek a jognak a felfüggesztését.
fotó: Németh Dániel
Azokat, akik veszélyt jelentenek a mindenkori társadalmi rendre, különböző bűncselekmények elkövetőit, elsősorban szabad mozgásuk korlátozásával sújtja.
Magyarországon 14331-en töltötték jogerős börtönbüntetésüket 2007-ben a statisztikai adatok szerint, szabadságukban korlátozva és kényszerközösségekbe zárva az ország különböző büntetés végrehajtási intézeteiben.
Hozzájuk hasonlóan azonban olyan emberek is akadályozottak szabad helyváltoztatásukban, akik nem bűnelkövetők. Fogyatékkal élők ezrei számára néhány lépcsőfok egy nyomógomb vagy egy kilincs is áttörthetetlen akadály.
Míg a társadalomnak mindent el kellene követnie, hogy a fogyatékkal élők ne legyenek akadályozva alkotmányos alapjoguk gyakorlásában, az akadálymentesítés Magyarországon eddig csak hézagosan valósult meg.
A mai napig vannak olyan hivatalok, épületek, amelyek fogyatékkal élők számára megközelíthetetlenek vagy éppen elhagyhatatlanok. Így sokan ügyeik intézésére nem képesek segítség nélkül, míg mások még lakásukból sem tudnak kijutni.
Az elítéltek helyzetével való hasonlóságot erősíti, hogy mindkét csoport gyakorlatilag kényszerközösségekben él. Az elítélteknek a börtön, számos fogyatékkal élőnek valamelyik szociális intézet szab kereteket.
Ezek a csoportok kényszerközösségekben élnek, hiszen tagjaik nem választhatták meg szabad akaratukból, hogy kivel is laknak egy fedél alatt. Míg a börtönbüntetésüket töltőket a jog, több fogyatékkal élőt pedig saját helyzete kényszeríti arra, hogy közösségekbe tömörüljenek. Azonban , míg az elítéltek nagy része egy idő után elhagyhatja a börtönt, a fogyatékkal élők közül sokan életfogytig maradnak az intézetekben.
A kényszerközösségekben töltött hosszú idő egyik közösség tagjai számára sem súrlódásmentes. Valahogyan le kell vezetniük a felgyülemlő feszültségeket, és meg kell próbálniuk a szűkös keretek ellenére emberi életet élni.. Erre mindegyik közösségnek más lehetőségek állnak a rendelkezésére.
A cikk további részletei elérhetőek itt >>>
