Függők
Játék, szex, társ, tű, fű, alkohol: mindegy mi a szer, elvégzi a feladatát. Úgy kezdi, hogy megszeretteti magát. Ez nem nehéz, hiszen a valóság ritkán olyan színes-dinamikus-könnyed, mint amilyen világot a szer képes építeni. Igaz, csak átmeneti időre, és az üresség sokkal nagyobb és elviselhetetlenebb utána, mint amilyen valaha is volt.
fotó: Szigetváry Zsolt
Csak hát… szerelemben az ember elgyengül. Nincs többé önálló akarata, a szenvedély átveszi az irányítást. Mindenestül akarja az embert: testét, lelkét, gondolatait, napjait, éjszakáit, kapcsolatait.
A játékosok kaszinóba mennek pókerezni, rulettezni, vagy pénzt dobálnak a kocsmai nyerőgépbe. Amíg van. De egyszer minden összegnek vége, és akkor hiányozni kezdenek más, pénzen nem megvehető értékek. Ekkor a játékos rádöbben, hogy azokat is rég bedobálta már a gépbe. Erről mesél Viktor, Balázs és Gábor, akik ma már a szakadék túloldaláról néznek vissza.
A drogbetegek kiválasztják a „szerüket”, pontosabban a szer választja ki őket. Csabával, Dáviddal és Eszterrel is ezt tette. Az egyik anyag tompít, a másik pörget, a harmadik a tüdőt sorvasztja. Azonban bármilyen arca is van a mámornak, ha véget ér, az eredmény mindig ugyanaz. Egy megrágott és kiköpött, hátramaradt ember, aki nem élvezi tovább a saját életét, lélekben már egy másikat él. Csakhogy az a másik sosem létezett.
A cikk további részletei elérhetőek itt >>>
