HIV prevenció – Kinek érdeke a drogfogyasztók védelme?
Más, divatosabb megbetegedésekkel szemben – pl.: H1N1 – sokkal kevesebb figyelem összpontosul a hosszú távon halálos kimenetelű HIV fertőzésre. A fertőzöttek száma az elmúlt években csak kevéssé növekedett Magyarországon, a prevenció ugyanakkor szintén mérsékeltebbé vált – véli Dr. Rácz József, a Kék Pont Drogkonzultációs Központ igazgatója, akinek szervezete, egyebek között a HIV által fokozottan veszélyeztetettek körében is kiemelten hátrányos helyzetű droghasználók prevencióját végzi. Az alapítvány által december 1-jén, az AIDS világnapján rendezett konferencián a józsefvárosi intravénás drogfogyasztói szcénák HIV és hepatitis veszélyeztetettségére kívánták a szervezők felhívni a figyelmet, és ráébreszteni a döntéshozókat arra, hogy a probléma kezelését nem szabad tovább halogatni. Miután a szakmai vitán a kerületi önkormányzat részéről senki sem jelent meg, felvetődik a kérdés, hogy vajon ki miért lehet érdekelt abban, hogy az intravénás droghasználók ne váljanak HIV- illetve hepatitisz-fertőzöttekké.
Drogszemét a Kálvária tér környékén
A HIV prevenció leginkább a meleg közösségekben vált hatékonnyá az elmúlt években, amit az is bizonyít, hogy a melegek körében nem nőtt a fertőzöttek aránya, ellentétben a heteroszexuális csoportokkal, ahol jelentős növekedés volt tapasztalható – állítja Rácz. A vírus azonban nem csupán szexuális úton, hanem használt fecskendők használatával is terjed, ami az intravénás droghasználókat veszélyezteti. A Kék Pont az ártalomcsökkentő szellemiség jegyében a tiltás helyett a droghasználat okozta károk minimalizálására törekszik, így például tűcsere programjuk által steril fecskendőket biztosítanak droghasználók számára, megelőzve ezzel, hogy a szennyezett tűk HIV- illetve hepatitisz-fertőzést terjesszenek. A Kálvária téren található Kontakt kávézójuk 1600 kliense közül több mint 60% 8. kerületi lakos, és legtöbbjük Józsefvároson belül is egy szűk területen él, melyet minden finomkodást félretéve bátran nevezhetünk narkógettónak. A kliensek körében végzett szűrések alapján kiderült, hogy 74%-uk hepatitisz illetve HIV fertőzött. A helyzet tehát valóban kritikus, ráadásul csak korlátozott számban rendelkeznek kiosztható steril tűkkel, ami pedig egyedüli eszköze lehetne a fertőzés tovább terjedésének.
Más országokban, ahol az állami és önkormányzati drogpolitikákban egyaránt kiemelt hangsúlyt helyeznek az ártalomcsökkentésre, sokkal több steril fecskendő kerülhet kiosztásra. Ausztráliában, például, egy év alatt 30 millió tűt osztottak ki, míg Magyarországon csupán 200.000-et. Az ausztrál program gazdaságilag is sikeresnek bizonyult, hiszen a fecskendők előállítási költségei eltörpülnek a HIV és hepatitisz fertőzöttek kezelési költségei mellett. 32 ezer HIV és 100.000 hepatitisz fertőzés megelőzésével összesen 1,28 milliárd ausztrál dollárt nyertek csak pénzügyi szempontból a programmal 2000-2009 között.
Ugyanakkor a Kék Pont klienskörét alkotó intravénás droghasználók zömmel munkanélküli romák, akiknek más intézményekhez hasonlóan az egészségügyben is nagyon alacsony a bizalmuk, így nem csak szűrésekre, kezelésekre, de még háziorvoshoz is nagyon kevesen mennek el. Sokan tb kártyával sem rendelkeznek. A konferencián vetített egyik rövidfilm a Madrid melletti Las Barraquillas nevű gettóba kalauzolta el a nézőket, ahol 5-10.000 intravénás droghasználó él – akiket a városban nem tűrtek meg, itt azonban, zömében fertőzötten, várakozhatnak haláluk napjáig. Nem jelentenek költségeket a spanyol egészségügy számára, hiszen nagyrészük nem rendelkezik társadalombiztosítással, így betegségük nem kerül kezelésre a szakellátásban. Ebből adódóan felvetődik a kérdés, hogy nálunk mennyiben lehet meghatározó az anyagi érdekeltség szempontja, hiszen a legtöbb fertőzött intravénás droghasználó Magyarországon sem részesül kezelésben.
Hosszú távon viszont nehéz egy narkógettó falait zárva tartani. Az utcai droghasználat visszaszorításakor rendszerint az adott városban több új ponton üti fel a fejét a jelenség, és az utcán szétdobált, használt fecskendők nem csak droghasználókra, hanem bármelyik környékben lakó kisgyerekre is veszélyt jelenthetnek, aki játszadozás közben, véletlenül beletenyerel valamelyikbe. Tehát nem csupán az alacsony érdekérvényesítő képességgel rendelkező droghasználóknak, hanem a társadalom többi tagjának is érdeke, hogy a drogbetegek hozzájuthassanak steril fecskendőkhöz, és lehetőség szerint kulturált körülmények között, és ne az utcán szúrják be magukat.
Komplex szolgáltatást persze nehéz egy olyan kis területű ingatlanban működtetni, mint a Kontakt Kávézó, hiszen a különböző szolgáltatásokat fontos elkülöníteni egymástól. A minimumot, a steril tűt, a fertőzés elkerülésének esélyét azonban minden droghasználónak biztosítani kell. A tűcsere programokon kívül az érintettek még gyógyszertárakban juthatnak hozzá a steril fecskendőkhöz – itt viszont térítés ellenében. Bár a Gyógyszerész Kamara korábban kiadott levelében arra kérte a gyógyszertárakat, hogy adjanak ki fecskendőket intravénás droghasználóknak, erről a gyakorlatban a patikus dönt, hol így, hol úgy. – állítja Rácz József.
A bevett gyakorlatra vonatkozó telefonos kérdésemre a Kálvária tér környékén működő öt gyógyszertár közül csupán kettő munkatársa állította, hogy kiadnak fecskendőt droghasználóknak. A másik három vagy nemmel felelt, vagy elzárkózott a válaszadástól.
A fertőzés elkerülésére való esély tehát igencsak elméletinek tűnik, hiszen nincs megfelelő mennyiségű, valóban elérhető steril tű az intravénás droghasználók számára. Mindez az egészségügyi esélyegyenlőség terén komoly kérdéseket vet fel.
