Az előítéletek és érzelmek
Az alábbiakban két, az érzelmek és előítéletek kapcsolatát vizsgáló tanulmányra szeretnénk felhívni az olvasó figyelmét. Az első tanulmány a kisebbségekre kivetített, nem konkrét események által kiváltott érzelmek és az előítéletesség kapcsolatát vizsgálja, mégpedig abból a szempontból, hogy a kisebbségekről való gondolkodás össze nem kapcsolt ingerek alapján is a düh és undor érzéséhez vezet-e. A második tanulmány kérdése az, hogy bizonyos érzelmekre való fogékonyság befolyásolja-e az egyéni előítéletesség alakulását.
Az előítélet az érzelem perspektívájából
Embertársaink megítélését evolúciós szempontok irányítják, mégpedig, hogy érzékelünk-e valamiféle veszélyt vagy fenyegetést irányukból. A fizikai túlélés és a reprodukció fenyegetettsége mellett azonban a szociális-morális problémák is fontos szerepet játszanak értékelésünk kialakításában – általában dühvel reagálunk, ha egy adott személy viselkedését felelőtlennek, lustának, esetleg igazságtalannak érezzük. A kisebbségek mind a vélt fenyegetettség okán (pl.: esetleges betegségek hordozói), mind társadalmi-erkölcsi normák alapján (közösségi szabályok megszegése megvetést válthat ki) érzelmeket aktiválhatnak. Ez alapján született a feltételezés, miszerint a kisebbségek és hozzájuk kapcsolódó sztereotípiák különböző érzelmi válaszokat váltanak ki – mindezt az elmúlt tíz évben sikerrel kutatták.
Az első vizsgálatban ennek a felfogásnak egy továbbgondolt hipotézisét kutatták, mégpedig azt, hogy ezek a kisebbségek által kiváltott érzelmek átvihetők-e a kisebbségektől független ingerekre: ezt a jelenséget járulékos érzelemnek nevezzük. Ennek a feltételezésnek lehet egy távolabbi vonzata, hogy a kisebbségek által előidézett reakcióink befolyásolják a kisebbségektől független eseményekre adott válaszreakcióinkat. Tehát adott személy, miután előítéleteinek tárgyával valamiféle kontaktusba került, előítéletei által kiváltott érzelmeit fokozni fogja össze nem függő ingerek esetében is. Ez a feltételezés volt az alább leírt első kísérlet kiindulópontja: látszólag független ingerre megjelenő érzelmi reakciókat használták arra, hogy feltárják a kisebbség megjelenésére adott érzelmi reakciót.
Tanulmány: Járulékos érzelmek
Az egyes számú tanulmány kérdése, hogy az afro-amerikaiakról és melegekről való gondolkodás az össze nem kapcsolt ingerek eredményeképp vajon a düh és undor érzéséhez vezet-e. A kutatók érvelése szerint a sztereotípiák és a hozzájuk kapcsolt érzelmi értékelések többszöri újrakapcsolásának hatására a kisebbségeket hosszú távon sajátos érzelmekkel kapcsoljuk össze. Miután egy ilyen összekapcsolás létrejön, a kisebbségre való bármely utalás kiválthatja a hozzákapcsolt érzelmet, anélkül, hogy a sztereotípia gondolati szinten megjelenne. Az első tanulmány e feltételezést úgy tesztelte, hogy sztereotip tartalmak nélküli ingereknek tették ki a résztvevőket, miután kisebbségekre történő utalásoknak tették ki őket.
Előzményei ennek a vizsgálatnak azok a kutatások, melyek szerint a feketékkel szembeni előítélet járulékos haragot szül. Egy tanulmány során, mely az automatikus sztereotípiák életbe lépését vizsgálta, fehér amerikaiakat tudatküszöb alatti képeknek tettek ki, melyek afro-amerikaiakat ill. fehér amerikaiakat ábrázoltak, és viselkedésüket az alapján értékelték, hogy egy társuk eközben kellemetlen kéréssel fordult hozzájuk. Az afro-amerikai arcokkal szembesített résztvevők ellenségesebb viselkedéssel válaszoltak a kérésre, ami valószínűleg a sztereotípiák életbe lépéséből eredt, vagy a düh, mint érzelem életbelépésétől. Egy előítéleteket és mimikát vizsgáló kutatás szerint a feketékkel szembeni előítéletesség miatt könnyebben észrevesszük a dühöt az afro-amerikai arcokon, mint a fehér amerikaiakon.
Korábbi tanulmányok alapján tehát düh és félelmem megjelenését várták a feketékkel kapcsolatban, a melegek esetében pedig járulékos undort és kisebb mértékben dühöt. A vizsgálatban 115 egyetemista vett részt, 60 férfi és 55 nő, afro-amerikai nem volt közöttük.
A kísérlet során az összes résztvevőnek húsz összekevert mondatot kellett helyes sorrendbe állítania (pl. „magát tekinti Deion annak feketének”, ami a szavak sorrendbe rakása és az „annak” szó kihagyása után „Deion feketének tekinti magát” mondatként olvasható ki, illetve „megy bárba John meleg onnan”, ami „John meleg bárba megy” – ként olvasható ki.). 15 mondat vonatkozott a célcsoportra (a melegekre vagy feketékre), 5 mondat mindenfajta utalástól mentes volt. Ahogy a példamondatok is mutatják, a cél a mondatokban említett személyek kisebbségi létének nyilvánvalóvá tétele volt, olyan viselkedési formákat juttatva a vizsgáltak eszébe, melyeket jellemzőnek találhattak, de nem aktiváltak a csoportokkal kapcsolatos érzelmeket.
Ezek után egy látszólag össze nem függő feladatban, a résztvevőknek véletlenszerűen kiosztottak egy vagy két rövid történetet, melyeket egy előzetes tesztelésben úgy találtak, hogy olyan viselkedésformákat írnak le, melyek dühöt/félelmet/undort ébreszthetnek. A szöveg szereplőinek szexualitása illetve faji hovatartozása a szövegben nem volt meghatározva. A résztvevőket megkérték, hogy a történet elolvasása utáni érzéseiket foglalják össze, és írják le a főszereplőt öt szóban vagy mondatban. A résztvevők nem jelezték, hogy látnának összefüggést a két tesztelés között.
A tanulmány lényege az volt, hogy megfigyeljék beindulnak-e érzelmi reakciók azután, hogy a kisebbségeket a vizsgálati csoportok tagjainak eszébe juttaták,, mely reakciókat aztán véletlenszerű ingerekre ruháznak át. A történetek megírása során igyekeztek düh, undor és félelem érzéseire hatni. Az egyik történet szerint a főszereplő dolgozik, hogy tanulmányait kifizethesse. A főnöke jelzi, hogy elképzelhető, hogy ki kell majd rúgnia (itt a félelemre vártak válaszreakcióként). Később a felettese elbotlik egy gépezetben, ami sebet üt a lábán, melyből a csont kiáll és vér csöpög belőle (undor). Miután a szereplő a napot azzal tölti, hogy orvosi segítséget nyújt felettesének, az közli, hogy a szereplőnek ígért előléptetést fiának adja (düh).
Egy másik történet szerint a résztvevő este egy hajléktalan mellett sétált haza, aki testszagtól, vizelettől és hányástól bűzlik (undor). A szereplőre támad, és a tárcája átadását követeli (félelem). A szereplő átadja neki, így elveszítve azt a pénzt, melyből karácsonyi ajándékokat akart venni. A résztvevők a történet elolvasása után értékelték, hogy mennyi dühöt, félelmet, undort, megvetést, szimpátiát, szégyent és bűntudatot éreztek a történetek elolvasása után egy 0-tól (semmi érzelem) 6-ig (nagyon magas fokú érzelem) terjedő skálán.
Az eredmények szerint a nők és férfiak nem különböztek jelentősen a megvetés, szimpátia, szégyen és bűntudat mértékében, de, hasonlóképpen korábbi tanulmányokhoz, azt tapasztalták, hogy a nők jelentősen nagyobb mértékben élték át a dühöt és a félelmet, és még ennél is nagyobb mértékben az undort.
Az eredmények szerint az afro-amerikaiak több dühöt váltottak ki, mint undort. Ellentétesen ezzel, a homoszexualitás hasonló mértékben váltott ki dühöt és undort, utóbbiból jelentősen többet, mint az afro-amerikaiak. Viszonylag alacsony szintű félelmet jelentettek a résztvevők mindkét esetben, azonban a homoszexualitás jelentősen több félelmet váltott ki, mint az afro-amerikaiak.
Az első tanulmány bemutatta, hogy a kisebbségek képesek a sztereotípia direkt aktivizálása nélkül is kiváltani érzelmeket. A feltételezések helyesnek bizonyultak annyiban, hogy az afro-amerikaiak több dühöt váltottak ki, mint bármely más érzelmet. A homoszexuálisokkal foglalkozó csoportban több undor és düh jelentkezett, és esetükben a félelem is magasabb szinten volt.
A tanulmányból kiindulva feltételezték, hogy egyes előítéletek más-más érzelem-specifikus járulékos hatásokhoz vezetnek. Például kisebbségekkel szembeni érzelem aktiválhat bizonyos viselkedési formákat, mint ellenséges viselkedés a düh-kiváltó csoporttal való találkozás után. Másik példaként, az előítéletek érzelem-specifikus választ alakíthatnak ki a vegetatív idegrendszerben.
A második vizsgálat kiindulópontját az a hipotézis adta, miszerint a különböző érzelmek felé prediszponált egyének előítéletesebbek azokkal a csoportokkal szemben, amelyekkel az adott érzéseket azonosítják. Például dühre hajlamos személyek előítéletesebbek olyan csoportokkal szemben, akik haraggal kapcsolatos értékelésekkel kapcsolódnak össze (pl. anyagi károk, igazságtalanság). Feltételezték továbbá, hogy az undorra hajlamosabbak előítéletesebbek lesznek az ezen érzelemmel társított értékelések (tisztátlanság, beszennyezettség) felé, mint például homoszexuális férfiak felé. (Bár nem vizsgálták más érzelmi hajlammal kapcsolatosan, az undor-érzékenységet összefüggésbe hozzák a melegek felé irányuló előítéletességgel.) A második számú tanulmány eredményei ennek a területnek a fejlődését két módon segítik elő: egyrészt megmagyarázza a személyenkénti eltéréseket az előítéletekkel kapcsolatban, másrészt bizonyítékot szolgáltat a kisebbségekkel szembeni előítéletek különbözőségére.
Tanulmány: Egyéni eltérések az érzelmekben és előítéletekben
Eddig tehát azt láttuk, hogy különböző kisebbségekkel kapcsolatos gondolatok aktiválása különböző érzelmekhez vezet később, tőlük független ingerekre való reakcióként, bizonyítva a járulékos érzelmek létét, és csoportokkal kapcsolatos érzelmek meglétét a különböző előítéletekben. A második tanulmányban további bizonyítékokat kerestek ezeknek az érzelmeknek a létére, vizsgálva, hogy bizonyos érzelmekre hajlamos személyek előítéletesebbek-e azokkal a csoportokkal szemben, melyeket hagyományosan az adott érzelmekkel azonosítunk.
A vizsgálatba csak férfiak kerültek be, mivel a kísérleti vizsgálat feltárta, hogy férfiak és nők jelentős különböznek mind a haragra, mind dühre való hajlamukban. A résztvevők átlagosan 19,7 évesek voltak, 40 ázsiai, 39 kaukázusi és két közel-keleti tanuló. Mind a 81 résztvevő heteroszexuálisnak vallotta magát.
A résztvevők kérdőívet töltöttek ki, melyek a dühre és undorra való hajlamot vizsgálták, valamint előítéleteiket afro-amerikaiakkal és meleg férfiakkal szemben.
A résztvevők egy 32 tételből álló Undor Skálát töltöttek ki, amely megállapította az undorra való érzékenységük mértékét (pl.: ’Kényelmetlenül érezném magam, ha egy hotelben hallanám a szomszéd szoba lakóinak szeretkezését’). A skála négy területet értékelt ki: szex, halál, interperszonális és eredendő undor. A tételek felét egy négyes skálán kellett értékelniük: a ’Határozottan nem ért egyet’ (1) -től ’Határozottan egyetért’ (4)-ig; a tételek másik felét az ’Egyáltalán nem undorító’ (1)-től a ’Nagyon undorító’ (4)-ig kellett értékelni.
A résztvevők kitöltöttek egy 20 tételből álló Jellemző Düh – skálát, ami kiértékelte az egyes személyeket abból a szempontból, hogy dühöt jellemző személyiségvonásként érzékelnek. (pl. ’Dühös leszek, mikor jó munkát végzek, és rossz értékelést kapok’). A tételek 4 pontos skálán voltak értékelve (1=Szinte sosem, 4= Szinte mindig). A harag, mint tulajdonság jelentős összefüggéseket mutatott az undor-érzékenységgel és a szexszel kapcsolatos undor-érzékenységgel.
A résztvevők kitöltötték a 10 tételes Feketék Elleni Viselkedés skálát, mely olyan tételeket tartalmazott, mint ’ A feketék legtöbb szociális és gazdasági problémájának gyökere a fekete család gyengesége és instabilitása’. 5 pontos skálán értékelték a tételeket ( 1 = Egyáltalán nem ért egyet, 5 =Teljesen egyetért).
A résztvevők kitöltötték ezenkívül a 10 tételes Meleg Férfiakkal Szembeni Viselkedési skálát, olyan tételekkel, mint például ’A homoszexuális viselkedés két férfi között egyszerűen helytelen’. A tételeket 5 pontos skálán értékelték (1 = Egyáltalán nem ért egyet, 5 =Teljesen egyetért). Hogy kiértékeljék az aggodalmat az azonos neműek közötti vonzalom és szexuális közeledés tekintetében, 4 tételt használtak a 14 tételes Érintkezés skáláról (pl. ’Kényelmetlenül érezném magam, hogyha egy velem azonos nemű közeledne hozzám’). 5 pontos skálán értékelték a tételeket ( 1 = Egyáltalán nem ért egyet, 5 =Teljesen egyetért).
A konzervativizmust sok előítélettel összefüggésbe hozták, pl. az afro-amerikaiakkal és a melegekkel szembeni előítéletekkel. Ezért kiértékelték a résztvevők politikai hozzáállását is, hogy leellenőrizhessük a hatását. A résztvevők egy tételes mérést töltöttek ki a liberális-konzervatív ideológiával kapcsolatban: Hova helyeznéd magad egy skálán a nagyon liberálistól a nagyon konzervatívig?’. A kérdést egy 7 pontos skálán lehetett értékelni (1= Nagyon liberális, 4= Közepes, 7= Nagyon konzervatív).
A második vizsgálat bebizonyította, hogy összefüggés van specifikus érzelmek és előítéletek között. Az afro-amerikaikkal szembeni előítélet elsősorban a dühre való hajlammal függ össze, még a meleg férfiakkal szembeni előítélet az undorral. Konzervatívabb politikai nézetek összefüggnek az erősebb előítéletekkel, tekintet nélkül a válaszadó dühre vagy undorra való hajlamára.
Az egyes tanulmányban indirekt afro-amerikai hatásoknak való kitétel erőteljesebb düh megéléshez vezetett a következetesen prezentált ingerekre való hatással, még a meleg férfiakkal kapcsolatban ez inkább undorhoz vezetett, és kevésbé dühhöz, bár a düh nem volt magasabb fokú a feketékkel szemben, mint a melegekkel szemben, ellentétben az eredeti feltételezéssel. A második tanulmányban az egyéni különbségek düh és harag érzésében különbözőképpen kapcsolatban álltak az afro-amerikaikra és melegekre vonatkozó előítéletekkel. A jelen tanulmány bemutatta, hogy csoportok létrehozhatnak érzelmi reakciót össze nem függő ingerek alapján is, és hogy ezek az összefüggések nyilvánvalóak a hajlam szintjén.
A melegekkel szembeni undorra az egyes vizsgálat során derült fény, mikor járulékos undort tapasztaltak a résztvevők oldaláról, miután melegekkel kapcsolatos ingereknek tették ki őket.
Forrás:
Emotion and Prejudice: Specific Emotions Toward Outgroups
Group Processes Intergroup Relations 2007; 10; 27
Molly Parker Tapias, Jack Glaser, Dacher Keltner, Kristen Vasquez and Thomas Wickens
