Hogyan állítsuk meg a korrupciót?
Vitathatatlan, hogy a korrupció mára már a társadalmunk minden szegmensébe beférkőzött. De mi ennek az oka? Mi lehet a megoldás? Tudunk-e egyáltalán nem korrupt módon viselkedni? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ Szigeti Tamás jogi tanácsadó a Transparency International-től és Tóth István János az MTA Gazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa a Radiocafé-n az Egál április 13-ai műsorában.
Nehéz dolga volt a műsorvezetőknek és a vendégeknek egyaránt, hiszen egy olyan témát kellett feldolgozniuk egy óra alatt, amiről talán egy hétig is lehetne beszélni.
A korrupcióról beszélni már önmagában nagy kihívás, hiszen nehezen körülhatárolható, meghatározható jelenségkör. Alapvető probléma, hogy nincsen általánosan elfogadott definíció a korrupcióra. Az egész világon jelen van, hatása negatívan befolyásolja a társadalmi, gazdasági, politikai folyamatok hatékony működését. A korrupció fogalma térben és időben folyamatosan változik.
Mivel szinte minden területen jelenlévő problémáról beszélünk, az érintett területekhez kapcsolódó tudományágak (politológia, szociológia, közgazdaság-tudomány, jogtudomány) és a hétköznapi gondolkodás, eltérően, a saját nézőpontjából kiindulva határozza meg és vizsgálja a korrupció jelenségét. Ahhoz viszont, hogy elkerüljük azt, hogy egyéni megítélés alá essen a korrupció, el kell fogadni, és használni kell a jogi definíciót, ha erről a témáról beszélünk. A korrupció olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat.
Közismert, hogy hazánk pártjai a törvényben megengedett összegnél jóval többet költenek kampányfinanszírozásra, erről azonban fiktív számok keringenek a nyilvánosságban – mondta Szigeti Tamás.
A Transparency International és a Freedom House civil szervezetek létrehoztak egy weblapot, a www.kepmutatas.hu-t, ahol tételről tételre összeadják és közlik, hogy a pártok szerintük mennyit költenek, mennyivel lépték át a megadott keretet.
Ma Magyarországon a választáson jelöltet állító szervezetek a jelöltállítással arányos költségvetési támogatásra jogosultak. A választásra fordítható költségvetési támogatást a jelölő szerveztek részére egy összegben utalják ki, ez kizárólag dologi költségek fedezésére szolgál és a választást követő 30 napon belül el kell számolni vele. A jelölő szervezetek ezen felül jelöltekként legfeljebb egymillió forintot fordíthatnak a kampányra.
Mivel ez az összeg nagyon alacsony, a pártok kénytelenek korrupt módon összeszedni a pénzt ahhoz, hogy minőségileg megfelelő kampányt tudjanak létrehozni, mondta Tóth István János.
A gazdasági szakértő szerint alapvetően betarthatatlan a ma hatályban lévő, párt-, és kampányfinanszírozásra vonatkozó szabályozás. Tehát ez a rossz szabályozás magas korrupciós kockázattal jár, azaz korrupcióra sarkallja a pártokat. Erre a problémára lehetne megoldás például az, hogy a pártok tízszer több pénzt kapnak a kampányra, de vezetniük kellene emellett egy nyilvános kampányszámlát, így ellenőrizhető lenne a pénzmozgás, kiküszöbölné a törvényhozás a korrupció lehetőségét.
Ez a rossz szabályozás Magyarországon nem csak a pártok kampányfinanszírozására vonatkozik.
A korrupció atomizálta az országot, a legegyszerűbb folyamatok sem működnek, mindenki fél – vélte Tóth István János.
Ez azért van, mert a korrupció egy retrográd jelenségcsoport. Igazából nem a megtörtént dolgok, hanem a meg nem történt dolgok, a létre nem jött beruházások, a meg nem szerzett engedélyek, az EU-s pénzek pazarlása az, ami rombolja a társadalmat, illetve ezen mérhető a legjobban a korrupció.
Tóth István János szerint hazánkban alapvetően két egymással összefüggő oka van a korrupciónak.
A közgazdaságban használatos morális költség kifejezés azt jelenti, hogy ha valaki normaszegően viselkedik, fél attól, hogy ez presztízsveszteséget jelent számára. Mi, magyarok (legalábbis a legtöbben) beleszocializálódunk a normaszegésbe. Magas arányban támogatjuk és toleráljuk ezt a jelenséget. Itthon a morális költség indexe közel nulla, és ez a jelenség a törvényhozásban is jelen van.
Maga a törvényhozás sem tartja be a törvényeket, amelyeket létrehozott, mert alapvetően betarthatatlanok és rosszak. Felvetődik a kérdés, hogy ezek a selejtes szabályok szándékosak-e. Mivel a törvényalkotásban is jelen van a korrupció, nyilvánvalóan szándékos, véletlenül nem lehet meghozni egy törvényt. Tehát ez egy ördögi kör, korrupt emberek hoznak szabályokat, amiket a pillanat, az egyéni érdek szül, és nehezen lehet betartani. Magyarországon a korrupció tulajdonképpen egy rossz piacnak a korrigálása és egyben egy rossz piaci reakció.
De mi lehet erre a megoldás? A morális része, a normaszegés tolerálásáról való átszocializálódás nagyon hosszú, lassú folyamat. Jelen helyzetben gyors megoldásra lenne szükség, amit csak a politikától, politikusoktól kaphatunk meg. Új, ésszerűbb szabályokra lenne szükség és elszámolásra.
Minél több korrupciós botrány kerül a felszínre, annál inkább gondolhatjuk azt, hogy a javulás felé haladunk. Magyarország ma olyan rendkívül gyenge gazdasági helyzetben van, hogy a változás elkerülhetetlen.
A civil szféra jelenléte is erős kontroll lehet. Bár a civil szervezetek nem tudják közvetlenül befolyásolni a politikát, de üzenetüket el tudják és el kell juttatniuk az emberekhez, rajtuk keresztül kell hatniuk. Tudatosítani kell az emberekben, hogy mik a tények, közölni kell velük a lehető legtöbb fórumon, amit adott esetben elhallgatnak előlük, hogy felejtsék el a „jóakaró politikus” képét.
A politikus is csak ember, a saját elgondolása szerint nézi a dolgokat, nem feltétlenül a választópolgáréval. Elő kell segíteni, hogy a választópolgárok jobban figyelembe vegyék a releváns információkat és érvkészleteket a politikai preferenciáik kialakításánál.
