Antirasszista konferencia Magyarországon
Május 16. és 22. között Magyarországon került megrendezésre az év első UNITED-konferenciája, ahova 80 résztvevő érkezett Európa, illetve a kontinens határán fekvő országokból. Az ernyőszervezet célja, hogy összegyűjtse és együttműködésre, cselekvésre ösztönözze a tagországok antirasszista, antifasiszta, antinacionalista szervezeteit. Ezért szerveznek nemzetközi találkozókat, lehetőséget biztosítva a tapasztalat- és információcserére több száz civil szervezet között. Az együttműködés nem csak nemzetközi, de helyi ügyekben is segíti a hatékony fellépést. A konferencia szervezésében és a koordinációjában a Szubjektív Értékek Alapítvány (akinek a nevéhez többek között a nemrég megrendezett ZARE kapcsolódik) és a Kurt Lewin Alapítvány segített.
Kurt Lewin Alapítvány munkatársa előad a konferencián
A rendezvények helyszíne és a téma többnyire az alapján kerülnek kiválasztásra, hogy melyik országban vannak kifejezetten súlyos és aktuális problémák egy-egy kisebbséghez kapcsolódóan, így a magyarországi konferencián nem csak a hazai helyzet kapott kiemelt szerepet, de a romákkal kapcsolatos kérdések is az egész esemény fókuszába kerültek.
A programok tehát az általános magyarországi szituáció bemutatásával kezdődtek. Tóth András, az MTA PTI Demokrácia és Radikalizmus Kutató Központ kutatója dinamikus előadásában a gazdasági okokat és a válság szerepét elemezte a radikalizáció és a populista szélsőjobb térnyerése szempontjából és kiemelte a témához kapcsolódó társadalmi megosztottságot.
A programok abszolút pozitívuma volt, hogy ez alkalommal a jó gyakorlatok, sikeres akciók bemutatása nagyobb szerepet kapott, rengeteg különböző területet érintve. Így kapott helyet a FARE, azaz a Football Against Racism in Europe beszámolója, amely szervezet munkatársai egyébként itthon is súlyos problémára keresik a megoldást: a futballban terjedő rasszizmus ellen veszik fel harcot, ami nem csak a szurkolók, de akár a focistákat szerződtető klubokban is megtalálható (a fekete sportolók például rendszeresen kapnak kevesebb fizetést, mint a többi játékos). A FARE több oldalról „támad”: idén nem a sportolók vagy a szurkolók oldaláról közelítették meg a problémát, hanem a futball klubok oldaláról. DVD-k segítségével próbálják elmagyarázni a rasszizmus okozta károkat, és ötleteket adnak ahhoz, hogyan tudnak a klubok egyszerűen és hatékonyan fellépni – akár a játékosaik védelmében is. Szintén érdekes volt a gyűlöletkeltő, rasszista és nacionalista zenéről szóló prezentáció, illetve az angol szélsőjobboldali párt, a BNP elleni fellépés főszervezőjének előadása, akik hatalmas sikereket értek el. A párt – a hazai helyzethez hasonlóan – hihetetlen népszerűségre tett szert rövid idő alatt, de a szervezet jól szervezett akciója elérte, hogy a BNP szavazótábora majd a felére csökkenjen (a programjukban újságokat terjesztettek, felismerve a szavazók sajátosságait kifejezetten nőknek célozva is, és bevonták a Daily Mirrort).
Szintén gyakorlati tanácsokról szólt Illés Márton előadása is a gerilla kommunikációs eszközökről és a Független Színház oktatási- kulturális kezdeményezéséről, a Tollfosztás című színdarabról. Ez utóbbit tehetséges, roma fiatalok készítették és adják elő, iskola mellett, minden döntést demokratikus keretek között meghozva. A darab a Tavaszi Fesztiválon debütált és olyan sikeres lett, hogy a közeljövőben több helyen is játsszák majd, később pedig külföldre is viszik.
Valószínűleg a konferencia egyik leghasznosabb része az a több napig tartó csapatmunka, melynek keretében 10-12, különböző országból érkező résztvevő foglalkozik egy kérdéssel (pl. A történelem, mint a konfliktusok okozója vagy a Roma kérdés Európában- eszközök a kirekesztés ellen). Ezek a legjobb lehetőségek arra, hogy megismerjük a többi ország helyzetét és a legfontosabb, hogy kapjunk új ötleteket, nézőpontokat és ezzel egy kicsit lépjünk ki a megszokott hozzáállásból, tapasztaljunk meg más perspektívákat is.
Végezetül álljon itt egy példa arra, mit tehet a nemzetközi együttműködés és hogyan segíthetünk mindannyian, akár aprósággal is. A politikai kávézó programban vetítettekegy filmet Jock Palfreemanról, aki a legtöbb résztvevő számára eddig ismeretlen volt. Az ausztrál fiatalt Bulgáriában börtönözték be, amikor önvédelemből halálosan megsebzett egy focihuligánt (Jock két romát próbált megmenteni a huligánok támadásától). A bíróság a tettét huliganizmusból elkövetett gyilkosságnak minősítette, 20 éves fogságot szabtak ki rá, amit teljes elzárással kell kezdenie (tehát séták, kommunikációs lehetőség, könyvek nélkül egy kicsi cellában, egyedül). Az ügy érdekessége, hogy a két, támadásban részt vevő szemtanút nem hallgatták ki, két biztonsági őrt pedig, akik kívülről látták a dulakodást, a vallomásra alkalmatlannak minősítettek, befolyásoltság miatt. Az ügy kivizsgálatlanságát magyarázhatja, hogy a támadásban meghalt fiú édesapja egy híres és köztiszteletben álló, erős befolyással bíró bolgár pszichológus. A különböző szervezetek pedig elkezdtek azonnal szervezkedni: nyomás gyakorlása a különböző hatóságokra, kapcsolatfelvétel az ombudsmannal, a jogok tisztázása. Aki pedig ebben nem tud részt venni, legalább ír egy levelet Jocknak, támogatása jeléül, hiszen – még ha ekkora korrupcióval legtöbben nem is nézünk szembe – hasonló szituációba bármikor kerülhetünk.
