Más világ?! - a láthatatlan emberek
2010. május 26-án ismét megrendezésre került a már szokásosnak mondható CR szerda, melynek témája találóan „Más világ?! - a társadalom láthatatlan emberei” volt. A résztvevők arról vitatkoztak , hogy a hazánkban még alig ismert szociális vállalkozás intézménye mit tud, vagy mit tudna tenni a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása és életszínvonalának emelése érdekében.
A téma alapját az szolgálta, hogy Takács Júlia a rendezvény szervezője igyekszik a CSR-ral kapcsolatban rendszerben gondolkodni, és minden olyan témát felszínre hozni, amely a társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos. Minthogy a fogyatékkal élők foglalkoztatása is ide sorolható, megindító és pozitív példákkal igyekezett előállni a résztvevők tevékenységének bemutatásával.
Azt a témát boncolgatták, hogy a hazánkban még alig ismert szociális vállalkozás mit tud, vagy mit tudna tenni a csökkent munkaképességűek foglalkoztatása és életszínvonalának emelésével kapcsolatban, valamint az előítéletekkel és azok oldásáról esett szó.
Ennek kapcsán Baráth L. Andrea, Kommunikációs és PR tanácsadóját és Fehér Miklós, programvezetőjét a Kézenfogva Alapítvány munkatársai, valamint Kocsy Béla a Hotel Panda ügyvezető igazgatóját hívták meg.
Nyugat-Európában sokkal több fogyatékkal élő emberrel találkozhatunk nem csak az utcákon, hanem hotelekben, szórakozóhelyeken is. Ezt annak tulajdonítják, hogy nem csak több az akadálymentesített épület, hanem alapvetően más a hozzáállás. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a nyugati társadalmakban nincsenek problémák, de Magyarország társadalmi szemlélet terén is le van maradva.
Ahhoz képest, hogy arról beszélünk, hogyan segítsük, támogassuk ezeket az embereket, elfogadjuk őket, akkor, amikor a foglalkoztatás kérdése merül fel, könnyen feledésbe merül a segítő szándék, és bezárulnak a kapuk. Magyarországon kevés olyan civil szervezet működik, és még kevesebb olyan munkáltató, aki önkéntesen munkához segíti az érintetteket. Hazánkban a szociális vállalkozások száma igen csekély. Pedig ezeknek az embereknek a foglalkoztatása ötszörösére emelné a GDP-t, s a regisztrált munkanélküliek és a szociális segélyekből tengődők száma is jelentősen csökkenne. Ebből egyöntetűen arra következtettek a meghívott vendégek, hogy a társadalmi jólét is növekedne.
Kocsy Béla, a Hotel Panda ügyvezető igazgatója szállodájának bemutatását azzal kezdte, hogy külön felhívta a figyelmet arra, hogy ez egy négycsillagos szálloda, és a világ egyetlen olyan szállodája, ahol 95%-ban foglalkoztatnak fogyatékkal élőket. Nyomtatékosította továbbá, hogy fogyatékos alatt nem csak kerekesszékes embereket kell érteni, és nem arról szól a történet, hogy ez a szálloda tökéletesen akadálymentesített. Foglalkoztatnak pszichés, sőt, skizofrén betegeket is. Személyes tapasztalatként hozzáfűzte, hogy környezetében mindenki elképedt, amikor előállt azzal az ötletével, hogy skizofréneket is foglalkoztat. Ugyanis rögtön az jutott az eszébe mindenkinek, hogy akkor a vendégeket majd késsel fogják üldözni ezek a betegek.
Persze Kocsy Béla sem egyik pillanatról a másikra döntött úgy, hogy fogyatékkal élőket fog alkalmazni.
„Életem során soha nem volt semmilyen kapcsolatom megváltozott munkaképességűekkel, fogyatékkal élőkkel – meséli. Az ötlet maga akkor jött, amikor egy barátunknak agydaganata alakult ki, és ennek során megváltozott munkaképességűvé vált, elvesztette az állását és egy szociális foglalkoztatóba kényszerült. Családommal, feleségemmel neki segítettünk, elvittük bevásárolni, hazavittük, és sokszor vártam rá a munkahelyén, ebben a szociális foglalkoztatóban. Közben beszélgettem ott a kollégáival és láttam, hogy milyen típusú munka folyik. Azt éreztem, hogy ezt azért túlzás lenne munkának nevezni, ezekben az emberekben sokkal több van, mint hogy borítékokat hajtogassanak, vagy spirálfüzeteket készítsenek el. Rajtuk akartunk segíteni, és így jött ez az ötlet, hogy próbáljuk meg őket valamiféleképpen foglalkoztatni. Olyan munkakörben, ahol szükség van nyelvtudásra, szükség van diplomára, szükség van arra, hogy az emberekkel kommunikáljanak, és együtt tudjanak élni ezzel az egésszel. A szállodát három évvel ezelőtt vásároltuk meg, és már a felújítás során törekedtünk arra, hogy mindenféle és fajta fogyatékossággal élőknek megfeleljen a szálloda, az akadálymentesítését komplexen próbáltuk kezelni. Ami nagyon fontos, hogy minden féle és fajta fogyatékossági csoportból szerettünk volna foglalkoztatni munkavállalókat, hiszen mindenkinek a megmaradt képességét akartuk felhasználni.”
A vállalkozáshoz egyébként banki kölcsönt kellett felvenniük, s a bankok nem adtak volna hitelt abban az esetben, ha a tervükben szerepelt volna, hogy fogyatékkal élőket akarnak foglalkoztatni. Ezt tehát következetesen el is kellett hallgatniuk. Pozitív élményként mesélt arról, hogy a munkavállalók felkeresése és kiválasztása során nagyon sok szervezet és civil ember is segített és segíteni akart nekik. A kiválasztás során társadalmi szegregációt tapasztaltak. Olyan kétségeket sorakoztattak fel számukra, kiváltképp a szállodaiparban tevékenykedők, hogy az emberek félnek tőlük, nem fog senki bemenni a szállodába, ha a recepción nem egy csinos hölgy ül, nagyon sokat betegeskednek, kezelhetetlenek, nagyon sok segítségre és odafigyelésre van szükségük. A valóság azonban az ellenkezőjét igazolta. Olyannyira, hogy a cégnek sikerült több díjat is elnyernie, hazai és külföldi elismeréseket egyaránt.
A felvételi eljárásukról is beszélt. Említette, hogy egy kicsit másfajta felvételi eljárás szükséges esetükben. Először is a beteg orvosával értekeznek arról, hogy a munkakörre alkalmas-e a kiválasztott fogyatékkal élő „beteg”, majd a cég üzemorvosa is megvizsgálja. A második interjún elmondják a konkrét elvárásokat, majd a kölcsönös megfelelés esetén kezdődhet a munkavállalás. Egy tréning keretén belül betanítják a munkavállalót, ahol mindenkinek 100%-ot kell teljesítenie. Amennyiben nem éri el a követelményt, akkor más munkakört keresnek neki. Minden esetben utókövetéssel vizsgálják a dolgozókat, hogy jól érzik-e magukat, megfelel-e a munkakör, valamint a teljesítményükben tapasztaltak-e változást.
Fontos kiemelni, hogy az ott dolgozók esetében minden szempontból pozitív visszajelzések érkeztek Kocsy Bélához. Volt olyan munkavállaló, akinek az orvosától 30%-os javulásról kaptak értesítést, pedig ők semmit sem csináltak vele. Valószínűleg a munkalehetőségnek és a környezetnek tudható be ez, hogy egészséges emberek között lehetnek nap, mint nap. A Hotel Panda felelősségvállalásával rengeteg ember sikeréhez járult hozzá. Ugyanakkor a profit szempontjából sem kellett kudarcot vallaniuk. Hiszen a Panda már az első évben nyereséget termelt.
A Kézenfogva Alapítvány célja a az értelmi és halmozottan fogyatékos emberek életkörülményeinek javítása, társadalmi elfogadásának növelése és érdekérvényesítésük erősítése. A partnereikkel együtt végzett munkáik, programjaik e cél mentén bővültek ki, s jelenleg 46 programjuk fut. Baráth L. Andrea és Fehér Miklós is elmondta, hogy elindult valamiféle változás a köztudatban, de a gyakorlatban azt tapasztalják, hogy sok probléma van jelenleg is. Mindenképpen megnőtt az érdeklődés, munkájukra vállalati szinten is jelentős az igény. De mind a munkáltatót és mind a munkavállalót fel kell készíteni a közös munkára, a közös jövőre. Sajnos még mindig azt tapasztalják, hogy egy-egy fogyatékkal élő 
elhelyezkedése átlagosan csak fél évre biztosít munkát. A legfőbb okot annak tulajdonítják, hogy a befogadással sajnos elég sok probléma adódik, amely a félelemből ered. Ezért dolgozták ki a „Fogadd el, fogadj el” programot. Ennek keretében kamionnal bejárják az országot és különböző programokon való részvétellel hívják fel a figyelmet céljaikra. A cél ezzel a közvélemény formálása, a társadalmi igény felébresztése és általános érzékenyítés.
Fontos azonban az, hogy minél előbb, minél fiatalabb korban elfogadják az emberek a másságot. Ezért elindult egy másik programjuk is, az „Osztályfőnöki óra”, amelynek keretében iskolákban tartanak előadásokat a sérült emberekkel való viselkedésről. Személyes kapcsolatteremtéssel igyekeznek alapvető információkat nyújtani, és eloszlatni a félelmeket, idegenkedéseket az általános- és középiskolások körében. Ezt a programjukat sikeresnek ítélik, a gyerekek hozzáállása gyorsan megváltozik.
Az elfogadás problémáját a múlttal magyarázták, mivel korábban mindig elzárták a külvilágtól a sérült embereket. Mivel nem ismerjük őket, attól félünk, hogy nem tudjuk kezelni őket. Ez pedig az információhiányból adódik.
A megoldást a külföldi példák átvételében látják. Valamint más munkatársak alkalmazásához hasonlóan a fogyatékosokat is lehetne „befektetésként kezelni”, hiszen sokszorosan megtérül a foglalkoztatásuk. Ugyan fontos a törvényi háttér, de a szemléletváltás és elfogadás még fontosabb.
