Homofóbiaellenes világnap után
Május 17-e a homofóbia ellenes világnap. Ennek kapcsán a hazánkban hatályban lévő melegekre vonatkozó jogokról és általános megítélésükről beszélt az Egál május 18-i adásában Takács Mária a Labrisz Leszbikus Egyesület munkatársa és Dombos Tamás a Háttér Társaság a Melegekért szervezet programkoordinátora.
1969-ben egy New York-i meleg bárban a vendégek megelégelték a rendőri zaklatást és a női ruhát viselő férfiak kimentek az utcára, ellenszegültek a rendőröknek, kiálltak jogaikért, elindítottak egy olyan mozgalmat, ami mostanra már elfogadott, támogatott felvonulássá nőtte ki magát szerte a világban.
Kérdés, hogy a Meleg Méltóság Menetére Magyarország mennyire érett, megfelelő-e a társadalmi és jogi klíma ahhoz, hogy tolerálni tudjuk ezt a megmozdulást.
Idén 15. alkalommal rendezték meg a Pride-ot. A békés felvonulás, politikai demonstráció és karnevál megrendezése csak az utóbbi 2-3 évben kavart nagy port. Takács Mária szerint a szélsőséges nézetek, a szélsőjobb megerősödése nagyban hozzájárul a melegek elleni agresszió és intolerancia verbális és fizikai megnyilvánulásához. Dombos Tamás, a Háttér Társasság a Melegekért munkatársa szerint a 2006. október 23-ai események játszhatnak közre a szélsőséges megnyilvánulásoknál, hiszen ekkor kattanhatott valami az emberek fejében, ekkor került ki az agresszió és intolerancia az utcára, emiatt bátrabbak a szélsőséges nézeteket vallók.
Sokak szerint a felvonulás nem több, mint polgárpukkasztás és deviáns viselkedés, hiszen rengeteget hallani és sok képet látni apácajelmezes és csiricsáré ruhákban, kamionokon tomboló meleg férfiakról és nőkről.
Dombos Tamás véleménye ezzel kapcsolatban, hogy ugyanúgy, ahogy a többségi társadalomban, úgy a meleg társadalomban is akadnak deviáns, „extrém” egyedek, de a felvonulók 99 százaléka nem ilyen emberekből áll, hanem teljesen konszolidált, hétköznapi polgárokból, akik egyenjogúságban szeretnének élni. Öreg hiba, ha az ember a médiából szeretne tájékozódni a felvonulással kapcsolatban, hiszen szinte csak olyan képeket közölnek a felvonulásról, amelyek figyelemfelkeltők, kirívók. Ahhoz, hogy megtudjuk, valóban milyen az esemény, ki kell látogatnunk a helyszínre.
Takács Mária elmondása szerint a tavalyi felvonuláson már nem voltak extrém megjelenésű résztvevők, sőt, már kamionok sem voltak, politikai üzenetek és jogkövetelések ellenben igen. A média reakciója erre az volt, hogy két-három évvel ezelőtti képeket közöltek, az ellenlábasok nagy örömére. A Labrisz Leszbikus Egyesület munkatársa szerint ez a felvonulás egy polgárjogi mozgalom része, aminek elfogadásához a társadalom hiányos eszköztárral viszonyul.
Dombos Tamás szerint nem közölnek a médiatermékekben adekvát híreket a melegekről, melegek megmozdulásairól. Bizonyos szakmákban és az iskolában fontos lenne tájékoztatni, elfogadtatni a homoszexualitást. Alapvető probléma, hogy nem beszélünk erről a kérdéskörről. Nálunk, Magyarországon kisebb a tolerancia a kisebbségben lévő csoportokkal szemben, mint a szomszédos országokban. A programkoordinátor Angliát hozta fel ellenpéldaként, ahol nagy társadalmi változás ment végbe ezen a téren, nyitottabbá vált a társadalom. Ez egyrészt köszönhető a bevándorlások nagy számának, másrészt a munkáspárti kormánynak, amely foglalkozott a melegek jogaival, és mivel ebből nem származott hátránya, szépen lassan tudta növelni és tudatosítani a toleranciát az országban.
Takács Mária szerint Magyarországon két járható út van a tolerancia tudatosítása terén. Az egyik a jog, törvényalkotás, a másik a média, azon belül a film és a televízió. Ha ezekbe a médiumokba bekerül a melegség, az ezzel való bánásmód illetve ismert arcok vállalják fel nemi identitásukat annak erős közvélemény formáló hatása lehet. A jogalkotás terén is fontos lépést tett Magyarország a homoszexualitás elfogadása felé. Azonos neműek hazánkban 2009 januárja óta élhetnek bejegyzett élettársi kapcsolatban. Ez az élettársi kapcsolat egy olyan párkapcsolati forma, amely a házassághoz hasonlóan állami szerv előtti akaratnyilvánítással, illetve ezt követő nyilvántartásba vétellel jön létre. A bejegyzett élettársi kapcsolatra néhány eltéréssel a házasságra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A legfontosabb különbségek, hogy a bejegyzett élettársak nem vehetik fel egymás nevét, nem fogadhatnak közösen örökbe és nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítésben.
A legnagyobb probléma a homoszexuálisok gyermekvállalásának tabuként való kezelése. Nagyon sok olyan konkrét hátrány éri a meleg szülők családjait, amit meg lehetne oldani a nem teljes körű, specifikus örökbefogadással (például ha a vérszerinti szülővel történik valami, a gyerek jogilag szülő nélkül marad, nem örökölhet), ami annyit jelent, hogy a pár egyik tagja örökbe fogadhatja a pár másik tagjának gyermekét, de állami gondozott gyermeket már nem fogadhatnak örökbe – mondta Dombos Tamás.
Takács Mária hozzátette, ez a bizonytalan jogi szituáció a gyermeknek sem jó, hiszen nem mondhatja, hogy családban él, nem beszélhet arról, hogy milyen a családi helyzete, frusztrált lesz ettől a helyzettől.
Dombos Tamás véleménye szerint, amíg a melegek nem házasodhatnak össze, nem beszélhetünk jogegyenlőségről. Minden olyan jogintézmény, ami szegregál, másodrangú polgárként kezeli azt, akire vonatkozik. A bejegyzett élettársi kapcsolat ugyan megoldást kínál a mindennapi hátrányok és nehézségek kezelésében, de nem biztosít teljes körű megoldást.
Annyit már sejteni lehet, hogy az ebben a hónapban beiktatott új kormány a bejegyzett élettársi kapcsolatot nem polgárjogi, hanem családjogi intézményként fogják kezelni. Azonban ennek megvalósítása és a melegekre vonatkozó családalapítási jogok módosítása még elég homályos, a javaslatok részletes kidolgozására még várnunk kell.
