Az utógondozás új jogszabályai: egyre kevesebb esély
A 2009-es költségvetési törvény rendelkezett az utógondozói ellátás idejének csökkentéséről is, ezáltal csökkentve az állami gondozás utáni esélyeket. A rövidülő gondozási idő és a nem támogató törvényi háttér megnehezíti a volt állami gondozottak életkezdését.
A fotó illusztráció.
Utógondozói ellátásra jogosult az a fiatal felnőtt, aki állami gondoskodásban töltötte be a 18. életévét és önállóan a létfenntartását biztosítani nem tudja, vagy nappali tagozatos tanulmányokat folytat. Az utógondozói ellátás otthont nyújtó ellátási forma, mely során a fiatal felnőttek lakhatása és megélhetése megoldott, amíg nem tud máshol lakhatást és megélhetést biztosítani magának. Azonban a keretek meglehetősen szűkek arra vonatkozóan, hogy mennyi ideig is lehet ellátásban a fiatal felnőtt.
A két jogcímhez más-más időintervallum társul az utógondozói ellátásban. Amennyiben a fiatal felnőtt létfenntartását biztosítani nem tudja, akkor az utógondozói ellátásban az új jogszabályok értelmében maximum 21. életévének betöltéséig maradhat. Az utógondozói ellátás feltétele, hogy a nettó jövedelme nem haladhatja meg a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 300%-át. Ez az összeg jelenleg 85.500 Ft. Az ennél kicsit több jövedelemmel rendelkező fiatal felnőtt tehát oldja meg, ahogy tudja. Az önálló élet azonban ennél kicsivel több jövedelemmel egy budapesti lakos esetén igencsak nehézkesen oldható meg albérleti díjjal, rezsivel együtt. A 21. életévének betöltéséig a fiatal felnőttnek nincs sok ideje előtakarékoskodni, amiből a későbbi életét megalapozhatja. Lakásvásárlásra esélye sincs, az önkormányzati bérlakásokra való pályázat is nehézkes és feltételez önerőt, amiből vagy a felújítást, vagy több évnyi bérleti díj kifizetését kell finanszíroznia. Bár az otthonteremtési támogatás ebben segíthet, de ez is problémás, mint azt Illés Márton: „Otthon az intézet után” című cikkében láthatjuk.
A nappali tagozatos tanulói jogviszonyt folytató fiatal felnőttek a tanulmányaik befejezéséig, vagy legkésőbb 24. életévük betöltéséig (felsőoktatási intézmény nappali tagozata esetén 25.) maradhatnak utógondozói ellátásban. A tanulás mellett azonban még kevesebb lehetőségük van a fiatal felnőtteknek pénzt spórolni. Az intézményi ellátásuk a megélhetést ugyan fedezi, de ezen felül mindössze családi pótlékot igényelhetnek, azt is csak 21 éves korukig. Ugyan árvaellátásra jogosult lehet a fiatal felnőtt, de viszonylag kevesen vannak az állami gondoskodásban élők közül, akiknek nem élnek a szülei.
A 24. (illetve 25.) életév betöltésekor azonban a fiatalnak az utógondozói ellátása meg is szűnik. Az utógondozója ugyan segít abban, hogy legyen hová mennie, mire végez, vagy mire betölti a 24-et, de a lakáshoz jutás kapcsán ugyanazok a problémák állnak fenn, mint korábban.
Abszurd helyzetek is előfordulhatnak ebben az új rendszerben. A fiatal felnőtt 21 éves és 1 napos korában leérettségizik, ezzel megszűnik a tanulói jogviszonya. Ugyan felvették őt felsőoktatási intézménybe, de a beiratkozás és a tanulói jogviszonya csak szeptembertől él újra. Mivel elmúlt 21 éves, ezért a létfenntartását önállóan biztosítani nem tudja – jogcímre nincs jogosultsága, tanulói jogviszonnyal pedig még/már nem rendelkezik. Ebben az extrémnek tűnő, de valójában életszerű példában látszik, hogy a fiatal felnőtt arra a 3 hónapos időszakra fedél és ellátás nélkül marad.
Bár a törvény türelmi időt ír elő 2011. március 31-ig a már rendszerben lévőkre vonatkozóan, de az új bekerülőkre már ez az új szabály érvényes.
Az iskolapadból kikerülő fiataloknak, amennyiben elmúltak 21 évesek, azonnal megszűnik az ellátásuk. Ott maradnak egy bizonyítvánnyal a kezükben, de se a lakhatásuk, se az ellátásuk nem megoldott. A frissen szakmát szerzett fiatalok közül vajon hányan tudnak azonnal elhelyezkedni?
Az új szabályozás hiányos és a fűnyíró-elv mentén működik, lehetőséget sem adva arra, hogy egyéni elbírálás alá essen a fiatal felnőttek ellátásának folytatása, vagy hogy az iskola után legalább fél év türelmi időt kapjon a fiatal, hogy munkát találjon és megoldhassa lakhatását.
